Katerina Forest

  A nap bíbor fénye lecsúszott  a távoli domb mögé    a szürkeség mint koszos elnyűtt rongy vállamra ült  Vadludak hangos zsivallyal repülne...

Mikor eljön a vég, csókot lehel szádra a halál. Keserű nyála folyik lelkeden át. Megbénít a tudat, pánik tör rád, itt a földi...

Emlékeimben koldulva járok, keresek apámról egy régi álmot, mi eltűnt szemem elől, elhalványította az idő. Apám eltűnő árnya mindig kísér...

Személyiségünk mire kiteljesedik,  testünk megöregszik.  Már nem érdekel az idő,  az se, mit mutat a tükör.  Elébe állok,...

Eltollak magamtól, pedig nyújtod ölelő karod, de én nem akarom, hogy átölelj. Nem akarom az érzést sem, hogy hozzám érj. Közben gondolkod...

    Léptek koppanása csillagporos úton az idő járja a végtelent, megy a vén kujon. Lemaradok tőle, lépést tartani nem tudok....

Érezted e már     Érezted e már a végtelen magányt, mikor egyedül ültél a csillagos ég alatt? Védtelen voltál és kétségbeese...

Pihennék én egy árnyas lombú fa alatt, egy sziklafal tövén, melyen szikrát szór a nap, egy érből csordulna lábamhoz gyöngyözve csill...