Oldalak

▼
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idő. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. szeptember 22., péntek

Katerina Forest: Még időt

›
Mikor eljön a vég, csókot lehel szádra a halál. Keserű nyála folyik lelkeden át. Megbénít a tudat, pánik tör rád, itt a földi...
2017. július 5., szerda

Katerina Forest: Apám

›
Emlékeimben koldulva járok, keresek apámról egy régi álmot, mi eltűnt szemem elől, elhalványította az idő. Apám eltűnő árnya mindig kísér...
2017. április 20., csütörtök

Katerina Forest: JÓ VAGY ÖREGLÁNY

›
Személyiségünk mire kiteljesedik,  testünk megöregszik.  Már nem érdekel az idő,  az se, mit mutat a tükör.  Elébe állok,...
2017. április 2., vasárnap

Katerina Forest: Még ráérek kicsit

›
Eltollak magamtól, pedig nyújtod ölelő karod, de én nem akarom, hogy átölelj. Nem akarom az érzést sem, hogy hozzám érj. Közben gondolkod...
2017. március 18., szombat

Katerina Forest: Az idő rabságában

›
    Léptek koppanása csillagporos úton az idő járja a végtelent, megy a vén kujon. Lemaradok tőle, lépést tartani nem tudok....
2017. március 14., kedd

Katerina Forest: Érezted e már

›
Érezted e már     Érezted e már a végtelen magányt, mikor egyedül ültél a csillagos ég alatt? Védtelen voltál és kétségbeese...
2017. március 9., csütörtök

Katerina Forest: Utolsó sóhaj

›
Pihennék én egy árnyas lombú fa alatt, egy sziklafal tövén, melyen szikrát szór a nap, egy érből csordulna lábamhoz gyöngyözve csill...