Katerina Forest

Szorítlak, ne félj nem vagy egyedül, az éjszaka körbeölel, velünk együtt szuszog, dünnyög a hideg mozaik kövön a széthullott él...

Szürke rongytakaróba bújt a Nap, zörgő falevelek szél sodort hada útra kel a végtelen poros utakon, nyomukban az elmúlás démona. ...

Már nem félek. A görcs oldódik. Már értékeltem. Elfogadtam, már nyugodtan várom a holnapot. Az est nem rémiszt, sem az álmok. Már nem siko...

Alszik  még a város,  az ódon kövek közt lapuló porszem sem mozdul, hiába jajdul a sikátor ölén a szél. Útjelző lámpák hunyorgó...

Most csak egy percet kérek, egy rezdülést, egy akkordot a hegedű húrján, érintést a széltől, arcomról lesikló selyemkendőt, fénys...

Még gyengülő karod az égnek emeled a sebek mik rajtad vérzenek, már nem fájnak, kikapcsolt neuronok körbecsókolják lelked, már ...

A mennyezet repedéseibe bújik a lét, aláhullok, nem érzem a mélységét, csak a hideg leheletét, hív az enyészet. Haldoklom. Ne félj tőlem,...

Ez a kor Mint egy méhkas zsong ez a világ, pénzéhes nyálcsorgató kaptár, miben szolgalelkű koldus katonák  mossák napr...

Pihennék én egy árnyas lombú fa alatt, egy sziklafal tövén, melyen szikrát szór a nap, egy érből csordulna lábamhoz gyöngyözve csill...

Vámos Miklós: “Először egyszerűen írunk és rosszul. Aztán bonyolultan és rosszul. Majd bonyolultan és jól. Végül egyszerűen és jól.”

Réseken bújik a köd, ragad üvegre, kőre, csontjaim szilánkjaiban nyilall a tőre, ma újra alászállok a pokol fenekére. Átlépem önmagam tű...

Még sírhatsz, még hullhat a könnyed temetheted gyermeked, még nincs vége, még most következik, amibe beleremeg ez a törékeny világ, ottho...

(A székely tanítónőt a románok e verséért 1920-ban  felakasztották) Üzent az Olt, Maros, Szamos, Minden hullámuk vértől zavaros, ...

Egy nap útra keltél, rám hagytad a múltad, és kisszobádban mindet összeraktad. A féltve őrzött bögrét, szakadt láncot, az ünneplő ru...

Egy nap körbe rajzoltam magam a porban, úgy döntöttem minden kívül rekedt, senki ne zavarjon többet, én itt benn a körben jól el les...

Amikor fáradt kezem Már mozdulni se tud, Amikor elmémben A tudat kihunyt, Akkor leszek boldogtalan. Míg érzem az illatot, ...

Ma újra felszálltak a repülők, temetni a jövőt, ezüst testükön csillan a napfény, övék az ég. Lenn a völgyben patak csordogál, rajta mint...

A nap óriás vörös gömbje a horizontra ért, ringott még kicsit a tó vizén, játszott a faleveleken, pasztellt festett, majd szürkét, utána m...

Az est ráborul a tájra koromfekete köpenye alatt pihen a föld. A sápadt Hold fekszik a felhők mögött. Surran a tolvaj, halkan észrevé...

Emeld fel a fejed és állj ki az utcára, akaszd a táblát elgyengült válladra, sírd a nagyvilágnak fájó könnyeid, hátha a patakból ten...

Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a Földön. Csak az a Tied, amit ...

Mikor azt hiszed bántottalak, én megvédtelek. Mikor azt hiszed elárultalak, kimondtam más helyett az igazat. Megvédtelek a saját hibáiddal...

Egy nap, elhozza nekünk az Engedetlenséget, akkor a birkaruhát te is farkasbőrre cseréled, nem mész bégetve a vágóhídra, nem hallgatsz a...

Isten, keress nekem menedéket, egy helyet hol egyedül lehetek fullasztó könnyeimmel. Vigyázz lelkemre, gyógyítsad hitem ho...

Hogy mondjam el neked, mit jelent e föld nekem? Szavak szürkék, hiteltelenek. Megpróbálom mégis, hunyd be szemed. Vedd át ...