Katerina Forest

Katerina Forest: Katerina Forest: Léleksirató : Még élek, érzem, még ver a pulzusom, még mozdul a karom, de gyűrötten lóg bennem a lélek, ...

Még élek, érzem, még ver a pulzusom, még mozdul a karom, de gyűrötten lóg bennem a lélek, mint mosott rongy a drótkötélen. Foldoz...

Nagyra törő álmaimat altatgatom. Talán érdemes vigyáznom, hogy megmaradjon a hitem. Csendes léptem senkit nem zavar. És...

Mikor eljön a vég, csókot lehel szádra a halál. Keserű nyála folyik lelkeden át. Megbénít a tudat, pánik tör rád, itt a földi...

Tenyeremre veszlek, felemellek, hogy lásd milyen a világ. Ha kimozdulsz az álmaidból, alvó lelked kinyitod, meglátod, az csak ámbrád vo...

Fenn az űrben napszél fúj  csillagport, lenn a földön északi fény  bolyo...

Nem én kiáltok, a föld dübörög, Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán, Lapulj a források tiszta fenekére, Símulj az üveglapba, Rejt...

Hangtalan jön az Ősz, bő kabátja suhan utána. Mindent, mihez hozzáér, aranyra, barnára fest. Forgószél suhan, dülöng az ösvényen, hideg...

Gőzölgő kávém finom fodrán ül a reggel. A kerti pázsit dértől remeg. A nagy diófa ágait, az éjjel elhagyták a falevelek. Zörgőn, sárgá...

Közelít az ősz Az éjszakák már hűvösek, nyitott ablakodban ül a csend. Reggeli sétádon már nem vagy egyedül. A fák lombja közül siklik ...

Rejtélyes erdő mélyén kúszik a csend, félve lépsz, talpad alatt reccsen a száraz ág. Nem rezdül levél, madár nem dalol, az él...

Kérdezzetek, ha tudok válaszolok; válaszolok, ha tudok... Ha tudok... el szoktam mondani, el szoktam mondani... amit... amit eddig nem ...

... ahogy riant a téli jég, tavaszt remélt a büszkeség. A fák hegyén remény fakadt, fehérruhás- virágmalaszt. Esőt remél a földkabát, ci...

Ha meghalok majd, mélyre ássatok gyarló valómban meg ne lássatok, ködként inogjon eltűnt társatok, s nekem, szegénynek, megbocsássatok....

Tegnap enni adtam a múltnak hazug szavakat – fehér abroszon ragacsos morzsákat majd itattam – sós vízzel tudja mi a fájdalom a nem aka...

Szél sodorta levelek közt szökik az ősz, nesztelen léptekkel megy erdőn mezőn tova, mögötte elhagyatottan némán készül a táj, veti kő...

Rémálmok, aggodalmak, víziók, meggyötört éjszakámon sorba felkeresnek. Hideg veríték, összeszorított fogak, zsibbadó kezek, menekülés....

Szél sodorta levelek közt szökik az Ősz,  nesztelen léptekkel megy erdőn mezőn tova,  mögötte elhagyatottan némán készül a táj,  ...

Tág szemmel már csak engemet figyel, mint néma tó a néma csillagot, nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis ha megölném is, hinné: jó va...

Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe á...

"Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus, döccenő nélküli. Anyám azt mondta, egyet tanulj meg: hétfőn hétfő, kedden kedd. Egyik se...

. Az élet rendje, hogy születünk, Sok vívódással felnövünk. Én keresés, pénzkeresés, Párkeresés, célkeresés, Ez az élet ren...

Nem is tudom miért?... ahogy írom ezt a történetet, ez a vers ér el hozzám szüntelen : "De nekem a könnyek kellettek, Mindig a kön...

Emlékeimben koldulva járok, keresek apámról egy régi álmot, mi eltűnt szemem elől, elhalványította az idő. Apám eltűnő árnya mindig kísér...

Nagyra törő álmaimat altatgatom. Talán érdemes vigyáznom, hogy megmaradjon a hitem. Csendes léptem senkit nem zavar. Észr...

. „A tengerparton járó kisgyerek” szőke haját fésüli a szél, apró lépte alatt süllyedő homokföveny, ott jár, hol a partra vetett kagyló...

Rémálmok, aggodalmak, víziók, Meggyötört éjszakámon Sorba felkeresnek. Hideg veríték, Összeszorított fogak, Zsibbadó kezek,...

Csalódtál már életedben úgy isten igazán? Érezted-e egyszer is, hogy romokban a világ, mit gondos kézzel építgettél, álomképpel szövöge...

Mindig gyilkolnak valahol,         lehunyt pilláju völgy ölén, fürkésző ormokon,         akárhol, s vígaszul hiába mondod, mess...

Valahol felsírt egy hegedű az éjszakában, valahol sóhajok szállnak szelek szárnyán, valahol vársz rám, s én indulnék hozzád. Már álmaim...