Katerina Forest

Ma megtagadtam a hazug Isteneket, az áldozó rózsafüzérem a sárba tapostam. Néztem, ahogy lepattantak a gyöngyök és gurultak sz...

Zúgva, sisteregve jött a szél,   dühösen vágta rám a kertkaput. Forró leheletével felszárított minden harmatot. Bebújt bokorba...

Na, éljünk még egy kicsit, álmodjunk nagyokat! Kéjesen sikoltsunk, ha sáros lábbal belénk rúgnak. Gyermeki mosollyal rebegjünk hálát, h...

A hajnal nem hoz enyhülést, kitárt ablakomból nézem az elsárgult kertem, hol torzóként virít a trombitafa virága. Sárga, tépett levelei...

Furcsamód I. Szent István király betiltatta a magyarok ősi vallását. Máig sem értem miért. Valami rejtélyes oknál fogva irtó hadjárat indu...

Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi? / Martin Heidegger/ Jó kérdés. A világunk ezernyi titkot rejt. Mi lenne ve...

       Néha arra gondolok, hogy mit keresek én itt a Földön? Kényszer szülötte vagyok önmagamnak. Kényszer léptekkel, kényszer képzele...

Egyszer megöregszünk… léptünk tétova lesz, bottal járunk. Sokat időzünk a múlt emlékeiben, visszapergetjük az időt… valamit folyton ker...

Álombeli lebegés, mantrák. Néha repülsz, aztán zuhansz, kövekre, tűhegyes üvegekre… aztán újra vágyakozol, reménykedsz, bizakod...

Züllött éjszaka után, ásítva kel fel a Nap, a Reggel is botorkál, céltalan halad, nem néz hátra, talán arra vár, hogy a Múlt a h...

REPÜLŐ Jó messzi jártunk éjjel, dühömben már nevettem, méhrajként zümmögött a sok vadász felettem, a védelem erős volt, hogy lődöz...

Az én miatyánkom/ szerző Tánczos Katalin hajléktalan újságíró/ A verset sokan Kányádinak tulajdonítják. Halálára emlékezve ez a vers ...

Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este. Rabságunk keretét elereszti a l...

ERŐLTETETT MENET Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet, de mé...

Átsiklott a szél a mező felett, kicsit forgott, dülöngött, mint a részeg, a szőkére festett cigánybúzáknak megborzolta, megtépde...

Az emberek tükörképükkel azonosítják általában magukat, nevükkel, munkájukkal, amit csinálnak. Ezek közül egyik sem az, amik valójában ...

Kavicsos út, hepehupás, rajta szelíden bújó pocsolyák, már oly régen járok ezen az úton. Ha elfáradok, megpihenek bárhol, árokparton...

Mikor azt hiszed bántottalak, én megvédtelek. Mikor azt hiszed elárultalak, kimondtam más helyett az igazat. Megvédtelek a saját ...

A pszichém megfoszt ma az álmaimtól tágra nyílt szemem a semmibe néz, fejemből kigördül a tudat, előttem fetreng,   mint egy utcasarki ...

Magad emésztő, szikár alak! Én megbántottalak. Botot faragtál, ábrákkal tele, beszélt a nyele, aztán meguntad. Igy volt? S eldobtad,...

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag, mint alma magházában a négerbarna mag, és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van...

Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajté...

A hab leszállt. Arcom nem éri már. Sarát lassan törli az öntudat. A szégyenkező meztelen-csigák félve tátják apró rút...

Ma nem lázadtam fel a lassú meder ellen, ma békésen hömpölyögtem és megcsókoltam öreg falvak lábát. Ma felüdítettem egy lankadt virá...

Magamban bíztam eleitől fogva – ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull ...

Kósza gondolatok rémisztik álmomat, ébredésem fájó öntudat, mert nem vagyok veletek a havas utakon. Csak mentek az úton, s megal...

De valamit mégis megtanultam, negyven év alatt: megtanultam azt, hogy nem lehet eléggé alázatosan, elég türelmesen és hódolva fogadni a...

Katerina Forest: Katerina Forest: Az idő rabságában :     Léptek koppanása csillagporos úton az idő járja a végtelent, megy a vén kujon....

2. Katerina Forest: SÁRA:  Az angyalok ráérnek  Hogy ki is Sára? Ha elsőre megvetnéd a gőgös egyetemista lányt, aki úszik az árral...