Katerina Forest: Vágyom a világod

Korgó hassal, összekucorodva,

rongyok közé bújva álmodom.

Vágyom a világod. Van apám,

 van anyám. De minek?

Apám sárga ujjai közt felszedett

csikk füstölög, szemhéja közt

leves gőzölög. Anyám sápadt,

rekedt, kezében kannás bor remeg.

Nejlon szatyrában kenyérhéj,

kukából kiszedett. Vágyom a világod.

Álmodom. Mosolyról, szép szemekről,

puha ágyról, illatokról. Esti meséről,

meghitt vacsoráról. Vágyom a világod.

Talán eltévedtem, rossz helyen vagyok.

Ez nem az én világom.

Nyújtod a kezed, hogy elviszel,

szemedben könnyek, átölelsz.

Ugye, rám mindörökre vigyázol,

a te világod, már az én világom ?

Katerina Forest: Álmodok

Rémálmok, aggodalmak, víziók,

Meggyötört éjszakámon

Sorba felkeresnek.

Hideg veríték,

Összeszorított fogak,

Zsibbadó kezek,

Menekülés.

Kegyetlen hajsza,

Légszomj. Álmodom.

Az életemről.

Egyszer csak érzem

Szárnyam kinő,

Felemelkedem.

Hatalmas szárnycsapásokkal,

Egyre feljebb szállok.

Már könnyű vagyok,

Szinte légies.

Alattam a világ.

A levegő kristálytiszta.

Álmodom.

Az álmaimról