Beérve Lyonba elfeledkezett az addigi kissé kínos beszélgetésről, szépnek találta a várost. Tiszta volt, sok zöld felülettel, feltűnően sok kerékpárossal. Leparkoltak a Hotel előtt. A professzor előre ment intézkedni a recepcióhoz.
Mikor beléptek a lakosztályba enyhe pánik uralkodott el rajta. Biztosan ezt akarta? Együtt egy légtérben ezzel a mindent jobban tudó alakkal. Levente körbe szaladta a helyiségeket. Amikor visszatért a társalgóba, mutatta melyik szobában fog aludni.
– Nem az a tiéd. Velem fogsz aludni, az egy ágyas a Heléna szobája lesz. Elpakolunk és kimegyünk a városba. Ahogy ígértem, veszünk pár dolgot. Később elmegyünk egy vendéglőbe.
Elizának nem okozott meglepetést a határozott utasítgató hangnem: A világ így kerek, a professzor irányít, ők meg szót fogadnak. A bevásárló központ fúllra volt emberekkel, Eliza alig kapott levegőt, a baleseti tünetei újra előjöttek, szédült, hányingere lett. Kivételesen észrevette a professzor, hogy küzd a rosszulléttel.
– Karoljon belém. Kénytelen végig járni velem a szinteket, több mindent meg kell vennünk. Maga nélkül nem tudok vásárolni.
Tudott volna. Fejből mondta a méretet, darabszámot mindenütt. Fehérnemű, fürdőruha, felsők, nadrágok.
Felpakolva hagyták el az áruházat. Eliza a biztonság kedvéért továbbra is belekarolt a professzorba, had higgye, hogy még nincs rendben. Pedig nagyon is rendben volt, csak az érzést nem akarta elengedni, az érintés és a hozzád tartozom érzését. Küzdött ellene mert nem akarta, ugyanúgy mint mindig az addigi életében. Siraki Gáborba kapaszkodva sétálni, mit nem adott volna ezért a pillanatért hat évvel ezelőtt! Ha most látná őket Zita, sikoltozna a meglepetéstől. Siraki sokat változott, kész rejtély lett számára ez a férfi, de egyáltalán nem baj, hogy nem ugyanaz akit megismert. Azzal biztosan nem sétálna így. Megváltoztak mindketten, teljesen más a felállás. Ha nem lenne néha arrogáns és visszautasító, tovább lehetne gondolni ezt a kapcsolatot.
A professzor megállás nélkül magyarázott, a városról az emberekről a helyi szokásokról. Olyan volt mint egy idegen vezető. Kellemes halk hangját Eliza a világ végéig elhallgatta volna most is, ugyanúgy mint egyetemista korában. Felnézett lopva az arcára, a férfi azonnal észrevette, feléje nézett, hogy jobban lássa Elizát, feltolta a homlokára a napszemüvegét.
-- Hogy érzi magát, jobban van?
-- Igen, köszönöm.-- Elengedte a professzor karját.
-- Karoljon csak nyugodtan, nincs terhemre, becsapom legalább magamat, hogy valakinek szüksége van rám.-- Kényszeredetten felnevetett. -- Nagyon régen sétáltam így egy hölggyel, ilyen meghitten, ha látnak bennünket az jön le rólunk mindenkinek, hogy összetartozunk.
Eliza elengedett egy halk sóhajt, közben keserűen arra gondolt, hogy ő még soha nem sétált így hozzásimulva senkivel. Kibujt mindenféle hülye kifogással ha randira hívták. Nem akart időt pocsékolni olyanokra akik nem érintették meg a szívét. Zita mindig azt szajkózta, ha beindul a kémia nálad ne habozz, csapjál a közepébe. Lett volna olyan srác, de elnyomta a kémiát a lelki üresség amit közvetített felé. Ez a férfi teljesen más, ismeri milyen művelt, milyen intelligens, és még most igy idősebben is vonzó és kellemes vele a társalgás.
Betértek enni egy kis kávézóba a Bule-be. Siraki Gábor ismerte a helyet, míg várták a pincért, folytatta a régi emlékek felidézését.
– Itt minden egészséges, elvitelre is elkészítenek mindent. azt hiszem mi is viszünk a Hotelba a salátájukból. Télen nagyon jók a forró leveseik, koralllencsére épülnek. A desszertek mindegyike finom blanc-ból vagy kompótból granolával, juharsziruppal, mézzel készítik. Nézze csak, a pulton lévő sütemények is nagyon csábítóak, csokoládé brownie, sárgarépatorta.
Eliza keveset evett, hallgatta a férfit, aki egyre szabadabban beszélt, folyamatosan mosolygott, néha megérintette minden ok nélkül a kezével. Felfedezte újra az érzéki nézését, ami évekkel azelőtt rabul ejtett sok lányt az egyetemen. Másként csillogtak a férfi mélykék szemei, mint mikor a kórházban mindennap meglátogatta. A zavart, kissé szégyenlős mosolya is arról árulkodott, hogy jól érzi magát a társaságában. Mikor fizettek, az orvos nyújtotta a karját feléje. Eliza természetes mozdulattal fogadta el a felkínált támaszt. A Hotelban folytatódott a szerepjáték. A szokatlan, rendhagyó összezártságot, próbálta az orvos feloldani. Kedves, kicsit modoros beszélgetés alakult ki köztük, de a komoly témákat mindketten kínosan kerülték. Egyikőjük sem akar vitába keveredni. Amikor Levente fáradságra hivatkozva bevonult a fürdőszobába, a professzor elővett az egyik utazótáskából egy díszes whiskys üveget. A bárszekrényről leemelt két poharat és Eliza felé nyújtotta.
– Hoztam magammal, néha jól esik egy korty. Arra gondoltam, megihatnánk a pertut. Nem jó ez a magázódás, elvégre egy közös nyaraláson vagyunk.
Eliza elvette tőle a poharat.
– Nem rossz ötlet... néha téveszteni fogok, előre is elnézést kérek. Hogyan hívhatom?
– Gábornak. Adhatok egy puszit? A franciák ötnél alább nem adják én kiegyezek a felével.
A professzor nem várta meg a beleegyezést, magabiztosan átölelte, de nem puszilta meg Eliza arcát, csak odasimult hozzá, arcát a hajába temette. Eliza értetlenül tűrte a mozdulatlanságot, arra gondolt olyan a jelenet, mint a filmszakadás a moziban. Ijedten tapasztalta, hogy újra elönti a forróság a férfi testi közelségétől. Lehunyta a szemét és próbálta élvezni a pillanatot, de csak addig a pontig, míg megérezte, hogy remeg a kezében a whiskys pohár.
-- Gábor a puszi... -- figyelmeztette a professzort.
-- Bocsánat -- hallotta a férfi suttogását, majd megérezte a lágy ajkait az arcán. Siraki hosszan csókolta az arcát, mintha a száját csókolta volna meg.
–Te következel! -- figyelmeztette Elizát kissé rekedtes hangon.
Eliza gyorsan visszaadta a puszit. Míg kiitták a pohárból az italt az orvos addig sem engedte el magától, szabadon lévő karjával még szorosabban ölelte magához.
-- Ne haragudj rám, de maguk alá gyűrtek az érzések, egy pillanatra azt képzeltem Hédit ölelem.
Eliza erőszakosan kifordult az öleléséből. Össze volt zavarodva. Minden elképzelését felülmúlta a férfi viselkedése. Még jó, hogy nem gondolta tovább ezt a love storyt, nincs itt semmi keresnivalója. Dadogva elnézést kért: nagyon fáradtnak érzi magát, lehet a whiskyt sem kellett volna meginnia. Nem nézett a professzor szemébe, megfordult, elindult a szobája felé. Az ajtóból még visszaszólt, hogy nyugodtan mehet, ha akar Levente után a fürdőszobába, ő kicsit pihen, ne törődjön vele és jó éjszakát kívánt.
