Katerina Forest

Nincs már nekem puskám, az olasznak adtam, amikor a harcot könnyezve feladtam.  Katonagúnyámat az osztrák le tépte, amért a két karom a...

Bizony mondom, hogy győz most a magyar, Habár ég s föld ellenkezőt akar! Azért nem győzött eddig is e hon, Mert sohasem volt egy aka...

Az éjszaka lüktető zaja, a zenétől hangos orgiák, a kézmozdulat a lobbanó lángra, söpri a hamuját, szórja parazsát a bódító cannabisna...

Érezted e már     Érezted e már a végtelen magányt, mikor egyedül ültél a csillagos ég alatt? Védtelen voltál és kétségbeese...

A madár kémlelte  a ködös őszi eget. Szárnyát szétnyitotta suhogtatta próbálgatta erejét. Ősi ösztön súgta, menni kell,...

Egy fénysugár ma végigkísért, kezem ölén ringott szüntelen. Nyitotta lelkem belsejét, ölelte szívem, és minden melegét nekem adta, viss...

A csend is más… Pedig ugyanúgy csend. A szó, a hang hiánya. Mégsem ugyanaz. Mert nem mindegy, kivel vagy csendben. És miért. A csend le...

Egyszer véget ér az álom, jól tudom. De addig hiszek és álmodom. Egyszer véget ér az út, amin megyek. De míg látom a fényeket...

Kérdezlek, de nem válaszolsz. Nézel rám, és elhajolsz. Testbeszéd. Szavak nélkül üzentél, hogy kettétört valami benned. Nem érintesz, és ...

Ha itt az idő és szól fentről egy angyal, - Készülj, már az óra lassan lejár! Megkérem én az angyalom, ne siessen oly nagyon...

Szorítlak, ne félj nem vagy egyedül, az éjszaka körbeölel, velünk együtt szuszog, dünnyög a hideg mozaik kövön a széthullott él...

Szürke rongytakaróba bújt a Nap, zörgő falevelek szél sodort hada útra kel a végtelen poros utakon, nyomukban az elmúlás démona. ...

Már nem félek. A görcs oldódik. Már értékeltem. Elfogadtam, már nyugodtan várom a holnapot. Az est nem rémiszt, sem az álmok. Már nem siko...

Alszik  még a város,  az ódon kövek közt lapuló porszem sem mozdul, hiába jajdul a sikátor ölén a szél. Útjelző lámpák hunyorgó...

Most csak egy percet kérek, egy rezdülést, egy akkordot a hegedű húrján, érintést a széltől, arcomról lesikló selyemkendőt, fénys...

Még gyengülő karod az égnek emeled a sebek mik rajtad vérzenek, már nem fájnak, kikapcsolt neuronok körbecsókolják lelked, már ...

A mennyezet repedéseibe bújik a lét, aláhullok, nem érzem a mélységét, csak a hideg leheletét, hív az enyészet. Haldoklom. Ne félj tőlem,...

Ez a kor Mint egy méhkas zsong ez a világ, pénzéhes nyálcsorgató kaptár, miben szolgalelkű koldus katonák  mossák napr...

Pihennék én egy árnyas lombú fa alatt, egy sziklafal tövén, melyen szikrát szór a nap, egy érből csordulna lábamhoz gyöngyözve csill...

Vámos Miklós: “Először egyszerűen írunk és rosszul. Aztán bonyolultan és rosszul. Majd bonyolultan és jól. Végül egyszerűen és jól.”

Réseken bújik a köd, ragad üvegre, kőre, csontjaim szilánkjaiban nyilall a tőre, ma újra alászállok a pokol fenekére. Átlépem önmagam tű...

Még sírhatsz, még hullhat a könnyed temetheted gyermeked, még nincs vége, még most következik, amibe beleremeg ez a törékeny világ, ottho...

(A székely tanítónőt a románok e verséért 1920-ban  felakasztották) Üzent az Olt, Maros, Szamos, Minden hullámuk vértől zavaros, ...

Egy nap útra keltél, rám hagytad a múltad, és kisszobádban mindet összeraktad. A féltve őrzött bögrét, szakadt láncot, az ünneplő ru...

Egy nap körbe rajzoltam magam a porban, úgy döntöttem minden kívül rekedt, senki ne zavarjon többet, én itt benn a körben jól el les...

Amikor fáradt kezem Már mozdulni se tud, Amikor elmémben A tudat kihunyt, Akkor leszek boldogtalan. Míg érzem az illatot, ...