Katerina Forest

Még látlak téged, még nem halványult az emlék, mintha tegnap lenne,  s Te csomóra kötöd a kendőd, kötényed zsebébe magokat raksz,...

Kint a hulló falevelek közt a hajnali harmat szél hátán szitál, az éjszakai sötét már elkullogott, gyötrő álmaim után félig ébren n...

Mikor azt mondod, hazamész, Te tudod hová. Mikor én mondom, csak megyek valahová. Otthon. Gondolatban eljátszom ve...

Egy vándor.. járja a sáros utakat, céltalan magányban, szomorúságban. Az úton meg- megállították, beszéltek hozzá, idegen embe...

Jéggé fagyasztja szívem ez a kor, ahol a bűn kézzelfogható és személyes, késes, bunkós, szájszagú, fogat fogért állagú, ahol a siker eset...

Még élek, érzem, még ver a pulzusom, még mozdul a karom, de gyűrötten lóg bennem a lélek, mint mosott rongy a drótkötélen. Foldozom ös...

Még döbbenten álltam, s néztem arcod, mi márványként szoborrá változott. A fekhelyen egy elkínzott test feküdt, de lelked már könnyű ...

A végzés tegnap jött. Lassan bontotta, a boríték zörgött, reszkető keze alatt. Szédült… vegyél mély levegőt… mondogatta, közben o...

A csönd rákúszik a megfagyott világra, s jégvirágba öltözteti fűtetlen szobák mélyén vacogó gyerekek huzatos álmait... Aztán eloson a t...

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őr...

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,  maradék szemérmem némasága ez,  úgyse hallanád meg, hangot ha adok, sűrü panaszommal jobb ha h...

"Valahol egy szívnek kell lenni, Bomlott, beteg szegény, Megölte a vágy és a mámor Éppúgy, mint az enyém. Hallják egymás vad kat...

Csavarodó lián erős fatörzsön ölelő szorítás, életért könyörgő. Eső élteti, buján neveli, támaszát benövi. Már nincs napfény,...

Majd megöregszel és bánni fogod, hogy bántasz - azt, amire büszke vagy ma. A lelkiismeret majd bekopog s nem lesz emlék, melyben maga...

Súgjál ma este nekem egy dalt, csak nekem, más ne hallja. Ígérj nekem egy holnapot, csak nekem, mielőtt meghalok. Mondd el, hogy sohase fe...

    Mint a szellemidézők, egymás kezét fogva egy ismeretlen erő mozgat le-föl. Fehér papírra írott sorok, túlvilági hangzatok, ...

Még feketén borul az ég a puszta fölé. Teríti árnyát s lebbenti szárnyát a viharmadár, lassan tovaszáll, mögötte fel fénylik a...

1 A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a fel...

Úgy mondom néked, mint egy leckét, mert szeretném, hogy megtanuljad, ha felelnem kell egyszer érted, akkor te is, már vélem tudjad...

Szemed lehunyod, pihensz. Egy hajtincs homlokodon elsimítja gondolatod, olyan nyugodt az arcod. A mély ráncok szemed alatt kisimultak, pi...

A legnagyobb harcot akkor vívtam saját magammal, mikor a környezetem egyszínűségéből akartam kitörni utat engedve álmaim megvalósításán...

Eltollak magamtól, pedig nyújtod ölelő karod, de én nem akarom, hogy átölelj. Nem akarom az érzést sem, hogy hozzám érj. Közben gondolkod...

Ha nem becsülted eddig  az életed, miért reszketsz, mi ez a félelem? Földbe vájt alagutat álmodsz, hová nem ér el a fenti világ, se ...

Mindig gyilkolnak valahol,         lehunyt pilláju völgy ölén, fürkésző ormokon,         akárhol, s vígaszul ...

  Már fáradok, sokáig nem hittem el, hogy ilyen nehéz lesz az élet. Ha  tehetem, elbúvok csendes árnyú fák  alá, nézem, hallgatom...