Az elnyanyásodás, az eltatásodás
folyamata észrevétlenebb annál,
amilyen ijesztő, ez ember csak belekeni
ruhájába fokhagymás, krémeses
vagy kézkrémes ujjait, és nem is igazán
veszi már észre a kardigánját lassanként
elborító lenyomatok mintázatát, mely
absztrakt művésznek is becsületére
válna, betadinnal jól megfér itt a piros
arany, lágytojáscsöppel a kávépötty,
és egyre jobban elhagyogatjuk
mosogatáskor a tányér, lábas
anyagára tapadó maszatokat,
melyek rücsökké száradnak
később, egyszerűen nem vesszük
már észre, szalaszt a látás,
a tapintás, ki tudja, melyik,
esetleg mindkettő, csak néha
kapjuk rajta a vendégeket, amint
körömmel, szalvétával,
némi kis undorodással
pucolják meg a kétes tisztaságú
szerviz darabjait, szegény mama,
papa, ez jár a fejükben, ül ki arcukra,
van neki cukra, cukrára gyógyszere,
vigyázni nem nagyon lehet rá.
Az elnyanyásodás, az eltatásodás
folyamata hatással van a keringésre,
a vérkeringésre mindenképpen,
recsegősre keményedő érfalak,
bőr alól kidudorodó kábelkígyók,
hűlő kézfejek, lábfejek, kesztyűk és
tutyik kényszerű viselése, és a
viselkedés is mutat bizonyos
keringési tüneteket, kering az
épp nyanyásodó, tatásodó
egyén a lakásban, imbolygó mozgás,
karfát simít, ajtókilincs hűvösét,
babrál függönyrojttal, de minek,
odébb tol egy használt villát az asztalon,
rendezget a fiókokban, de semmi
érdemlegeset nem változtat,
nem igazít a rendszerhez semmit,
nem is észszerűsíti a rendszert,
könyvek gerincét tapintja,
szemüveglencsét nyállal tisztogat,
de csak az egyiket, teszi is le,
bőrönd sarkát rúgja helyére
a gardróbban, párhuzamosra
igazít két cipőt, kering, mintha ő
vinné az életet a hűlő falak közé.
#esőtánc
Kép: Marc Apres
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése