Katerina Forest: Baraka /kisregény/

BARAKA

A baraka kifejezés szufi eredetű, de több – egymással kapcsolatban nem álló nép nyelvében is előfordul.

Arabul bölcsességet, lélegzetet, az élet értelmét, minden dolog legbelsőbb lényegét jelenti, egyfajta spirituális energiát, amely az egész világot áthatja.

Az indonézek isten ajándékát hívják barakának.

Szuahéli nyelven áldást jelent.

Szerb és bolgár nyelveken a jelentése menedék.

A baraka mint globális kifejezés olyan életfilozófiát jelent, amely minden dolog legbelső lényegét kutatja.

A baraka maga az Élet.

A történet rövid leírása:

Néha hihetetlen és megmagyarázhatatlan dolgok történnek az életünkben. Ez történt Elizával is, aki az orvosi egyetem elvégzése után furcsa visszatérő álmokat lát. Az álmai Párizsba hívják. Az anyja próbálja lebeszélni az útról, de nem tudja visszatartani, oda utazik.

Párizsba érve teljesen elfeledkezik az álomról, leköti a város ezernyi csodája a figyelmét. Elfeledkezik az óvatosságról is, amire otthon indulás előtt annyiszor figyelmeztették: Párizs már nem ugyanaz a romantikus, gyönyörű város, mint amilyennek elképzelte addig. Az illegális bevándorlás tönkre tette az addigi atmoszféráját. Az utcái szeméttől bűzlenek az ott sátorozó, a kérelmük elbírálását váró migránsok miatt. Virágzik a bűnözés, a dílerek, zsebesek, zsibárusok potenciális veszélyt jelentenek az óvatlan turistákra.

Eliza sétál a Szajna parton, amikor két szudáni menekült leüti és minden értékétől megfosztja. A mentő kórházba szállítja, ahol több napon keresztül kómában fekszik. Mikor felébred kétségbeesve tapasztalja, hogy nem emlékezik semmire. A professzor, aki elkezdi a gyógyítását, a magyar származású Siraki Gábor. Mind ketten érzik, hogy valahonnan ismerik egymást. Az orvos az ígéretét, hogy nem hagyja magára míg visszatér az emlékezete, nem akarja megszegni, ezért magával viszi Korzikára, ahová a kilenc éves fiával készült nyaralásra. Eliza még az indulás előtt visszanyeri az emlékezetét, felismeri a professzort is, de nem mondja el, mert mindenáron velük akar utazni. A Korzikán töltött idő rámutat, hogy mindhárman mély traumát hordoznak a múltból. Az orvos kisfia négyévesen ott volt az autóban, amikor a balesetben meghalt az édesanyja, attól a perctől beszédben nem kommunikál senkivel. Okos és intelligens gyermek, akinek külön nevelőnője van, megtanulta a francia nyelvet is, de csak leírja egy noteszba a gondolatait. Az orvos külföldön sikeres karriert fut be, elnyeri a professzori címet, mégsem él teljes életet, folyamatosan gyászban él, képtelen feldolgozni a felesége tragikus halálát. Eliza kiskorától önértékelési zavarral küzdött, amit leginkább az anyja okozott, aki negatívan lekezelte a külsőjét, ezzel szemben nagy elvárásai voltak felé az iskolai előmenetelében. Az egyetem utolsó évéig az anyja akarata szerint élt, míg egy nap az apja és a barátnője segítségével, plasztikai műtéten esett át és elindult a változás útján. Keményen sportolni kezdett. Sikerült külsőleg megváltoznia, de lelkileg nagyon lassan haladt előre a pozitív önértékelés felé.

Idézet a történetből: "...- Eliza a professzor szemébe nézett -- Tudod ez az út, amin most hárman elindultunk olyan, mint egy zarándoklat egy szent helyre... kerestük mindhárman a barakát...

-- Miről beszélsz? -- Gábor már lenyugodva hallgatta Eliza szavait.

-- A baraka azt jelenti áldás. Elzarándokoltunk egy szent helyre, hogy változást keressünk... hogy megtaláljuk azt az az utat, amin tovább akarunk haladni... kerestük az életünk további értelmét. Mióta készültél ide eljutni, fel a Capo d'Ortura?

-- Nagyon régóta, sok éve készülök rá.

-- Látod, igazam van, hívott a táj, el kellett jönnöd... nem tudtad miért, de ide kellett utaznod, fel kellett jutnod a hegycsúcsra, ahol megérinthetett a baraka. Az én lelkem is erre vágyott és Levente lelke is. Mi ketten éreztük az áldást... csak te nem, nem tudsz változni... mert nem is akarsz."