Translate

2017. december 14., csütörtök

Katerina Forest: Hamis Karácsony



Halkan kérem én, talán meg se hallod,
hogy fordítsd felém arcod, s akkor talán
észreveszed, ha szemembe nézel,
a lelkemből áradó  szomorúságot.

Mert kicsiny fekete gyöngyfélelmem
 már oly nagyra nőtt, hogy elsötétítette az eget,
s már elfogyott belőlem minden jó gondolat
mik eddig segítettek  fényre, résekre lelni.
 Bezárult minden ajtó.

Műmosollyal készülök az ünnepekre, nincs
bennem alázat, se „Szeretlek Jézus”. Míg asztalom
 rojtjait igazgatom, giccses adventi koszorúmon
gyertyákat gyújtok, a sarokba dobva sír, a rózsafüzér.
Még félbe rajta a „Hiszek egy Istenben”és
benne búvik az „Áldott legyen az Ő neve. Ámen”.

Könnyeimen keresztül nézem a világot, hol
millió ember mormol egy imát, és csókolva
hamis bálványokat, törlik gyilkos fegyverekről
az ártatlanok vérét, fürödnek az öléstől mámorító
kéjben, s hirdetik, igaz hittel,ölnek Isten nevében.

A végítélet szörnye már tápászkodik kénköves
nyoszolyáján , szájából hamisság nyála csorog.
Rothadó bűzével könyököl az ünnepi asztalokon.

 Halkan kérem én, talán meg se hallod,
hogy fordítsd felém arcod, s akkor talán
észreveszed, ha szemembe nézel,
a lelkemből áradó  szomorúságot.