Translate

2022. szeptember 16., péntek

Ráérünk

 


Vihar jön, erdők mezők felett

közelít a végítélet.

Szakadnak a kövek a hegyoldaláról,

reccsen a sok kiszáradt ág, mély

sóhajjal földre zuhannak.

Már nem fáj a halál, az elmúlás sem, hisz

régóta készítjük a temetésünket.

Miért fájna?

Vágyunk rá!

Közömbös arccal bámulunk

az ablakon át…

nem állunk fel, nem sétálunk ki az utcára…

nevetséges… miért is tennék?

Hisz mindent látunk, mindent értünk.


Kint rigó lépdel a száraz avaron,

még egyszer nászra hívja a párját…

furcsa permet borítja el a kertet

lassan haldoklik tőle a természet…

ráérek… azt gondolom ez még nem

az utolsó óra… de mi van, ha tévedek?!

.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése