mint márványban a finom erezet
úgy lopakszik át szívemen a csönd
elringat karján az emlékezet
s a
béke mint gondosan vetett föld
lassú-szépen virágzik ki bennem
beborítva a gondok erdejét
csupa illat íz és fény a lelkem
a csend rám lopja könnyű köntösét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése