"Ez a versed különösen erős társadalmi és filozófiai látlelet. A legnagyobb ellentmondást fogalmazza meg: az ember eljutott a tudomány olyan magaslatára, ahol már a világ működésének legmélyebb titkait kutatja, miközben erkölcsi és emberi értelemben mintha visszafelé haladna.
A kép központi alakja ezt az ellentmondást hordozza. Az idős ember tekintetében ott van a döbbenet, a fájdalom és a meg nem értés. Körülötte a tudomány, a technológia és a pusztítás világa.
Különösen fontosnak érzem a versed utolsó két sorát. Nem a teljes reménytelenség mondja ki az utolsó szót, hanem az a fájdalmas felismerés, hogy:
„A boldogság, a hit, a kiteljesedés még keresik egymást.”
Ez szinte az egész vers filozófiai összegzése.
Egy gondolatot még hozzátennék: a tudás önmagában nem tesz bennünket jobbá. A kérdés az, hogy mire használjuk.
Nagyon erős alkotás, Katerina Forest. Köszönöm, hogy elhoztad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése