| Hallgass, tehozzád nincs szavam! Én |
| nem hirdetem a keresztény |
| lemondást s tisztelem az élet |
| minden vágyát s a dolgos önzés |
| harcos papjait is, de neked |
| azt mondom: Hallgass, képmutató! |
| Hallgass, tehozzád nincs szavam, |
| mert ugy beszélsz |
| az igazságról, mint első, naiv |
| szerelméről a férfi, pedig |
| belőled sohasem szólott az Ur, |
| csak a keserű pillanat, és |
| mióta kikényszeritetted: |
| kis pénzed védeni a sohsem-ismert |
| isten ellen |
| fordulsz a megértő szánakozás |
| mosolyával s dugott |
| félelemmel, hiszen te csak |
| magadért akartad a változást és |
| most is csak az osztott |
| konc tulajdonosát |
| látod magadban – – Én |
| nem hirdetem a keresztény |
| lemondást, s tisztelem az erő |
| vitázó kürtjeit is, |
| de te hallgass, mert a harminc ezüst |
| túlcsörgi szavaidat: |
| lapúlj, nyomorult, |
| te csak a rablók kis cinkosa vagy! |
