– Megváltoztál… Már nem vagy ugyanaz. Keserűbb vagy, magányosabb… Öregszel.
Nem – feleltem. Nem öregszem, csak bölcsebbé válok.
Már nem az vagyok, akit mások látni akartak. Végre az vagyok, aki lenni szeretnék.
Már nem keresem mások elismerését. Inkább megtanultam elfogadni önmagam.
Már nem nézek hazug tükrökbe, amelyek kegyetlenül becsapnak.
Nem, nem öregszem. Csak tisztábban látok.
Megválogatom a helyeimet, a társaságomat, a szokásaimat és a gondolataimat.
Elengedtem a fölösleges ragaszkodásokat, a felesleges fájdalmakat, azokat a lelkeket és szíveket, amelyek nem maradhattak velem.
Nem keserűségből, hanem önmagam megőrzéséért.
A zajos éjszakákat az éjjeli tanulásra cseréltem.
Nem történeteket élek át, hanem elkezdtem megírni őket.
Már nem viselek álarcot, amely elrejti a sebeimet.
Most egy könyv az, ami gazdagítja a lelkemet.
A borospoharakat kávéscsészékre cseréltem.
Már nem idealizálom az életet – hanem végre megélem.
Nem, nem öregszem.
A lelkemben ott a megújulás frissessége.
A szívemben ott az ártatlanság, amely minden nap újra felfedezi önmagát.
A kezeimben ott a gyengédség, mint egy bimbóé, amely lassan kinyílik, hogy olyan távlatokba repüljön, amelyek elérhetetlenek azok számára, akik csak a lényegtelen dolgokat keresik.
Az arcomon egy pajkos mosoly játszik, amikor a természetet figyelem.
A fülemben a madarak éneke ad ritmust az utamnak.
Nem, nem öregszem. Csak szelektív lettem.
Az időmet a láthatatlan dolgokra fordítom. Újraírom a történelmet, amit elmeséltek nekem.
Újra felfedezek elfeledett világokat, kinyitom azokat a régi könyveket, amelyeket egykor félig olvastam el.
Megfontoltabb lettem.
Elengedtem a hiábavaló indulatokat.
Megtanulok csak arról beszélni, ami valóban számít.
Megtanulom művelni a tudást, elültetni az eszméket, és alakítani a sorsomat.
Nem a kor teszi, hogy szombat este korán lefekszem.
Hanem az, hogy vasárnap reggel egy kávét akarok kortyolni ráérősen, és egy verset olvasni lassan.
Nem az öregség miatt járok lassabban.
Hanem mert látni akarom, ahogy azok, akik túl gyorsan futnak, megbotlanak a saját türelmetlenségükben.
Nem az öregség miatt hallgatok el.
Csak azért, mert nem minden szó érdemli meg, hogy visszhangra találjon.
Nem, nem öregszem.
Végre elkezdem élni azt, ami igazán fontos számomra.
