Gondolkodom. Ezzel telik a
napom.
Az emberi gyarlóságon,
butaságon.
Keresztre feszített hitem már-már
feladom. Aztán eszembe jut,
mily kis idő vár még rám a földi lét
oltárán. Emlékemet majd itt
hagyom.
Esténként eszedbe jutok, ezért örökké
élni fogok, mert sejtjeidben
megbúvok.
Lehet, mesélsz rólam, vagy csak
belül emlékezel, jót vagy rosszat,
nem érdekes. Egy könnycseppet
a szemedbe széltől kavart por
teremt. Legyintsz egyet
- Nem érdekes...
