Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kényszer. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kényszer. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. július 22., vasárnap

Katerina Forest: Kényszer


      
Néha arra gondolok, hogy mit keresek én itt a Földön? Kényszer szülötte vagyok önmagamnak. Kényszer léptekkel, kényszer képzelettel teszem a dolgom nap -nap után. Elhitetem magammal, hogy amit cselekszem egetverően fontos. Közben építkezem, hogy rombolni tudjak. Kényszermosolygással figyelek arra, aki beszél hozzám. Önmagam sem értem, miért értsem meg őt? Mégis toleráns vagyok a végtelenségig: --Nem baj, mással is megtörténik ilyen, nem haragszom…-- pedig haragszom, szeretnék ordítani, összecsikarni az eget, kilépni innen messzire, ledobni magamról az egész elfuserált szürke jelmezem. Könnyű léptekkel járnék akkor a szépben, friss levegőt vennék, megállnék madárdalt hallgatni. Tudom az egész álom csupán, szmogban sétálva ébredek, szegénység szagát lélegzem, hiába állok meg, nincs madárdal, csak idegesítő kattogás, zaj a szürke utcákon. A porlepte fák ágaira mégis leszállt egy gerlepár, szépek, talán boldogok is, ők még nem tudják, hogy holnap kivágják, azt az utolsó fát is.

2017. április 27., csütörtök

Katerina Forest: KÉNYSZER





Elhatározom mindennap,
Ez az utolsó.
Nem kiabálok, nem uszítok,
nem adom ki meztelen tudatom,
másoknak. Bezárkózok.

Kit érdekel, mit gondolok miről
hogy mi gyötör?
Talán az elme külön él?
Kényszerít, bolondít!
Mint az álomkóros felkelek,
ujjaimból billentyűkre szöknek
eltitkolt gondolataim.

Kinek írok, Neked?
Ki vagy, hogy elmém parancsára
megosztom veled
eldugott világom rejtett kincseit?

Harcban állok a világgal,
és önmagammal.
Koldulom a napokat
kevés mit kaptam.
Mire elég? Festő vagyok,
félig kész a kép, amit alkotok.

Sötét árnyak fedik a zöldellő tájat,
ujjaim hegyében bizsereg a fény.
Kényszerít az, de ki?
Valaki, aki én vagyok, hogy
meg kell festenem még
a felkelő napot.