Katerina Forest

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őr...

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,  maradék szemérmem némasága ez,  úgyse hallanád meg, hangot ha adok, sűrü panaszommal jobb ha h...

"Valahol egy szívnek kell lenni, Bomlott, beteg szegény, Megölte a vágy és a mámor Éppúgy, mint az enyém. Hallják egymás vad kat...

Csavarodó lián erős fatörzsön ölelő szorítás, életért könyörgő. Eső élteti, buján neveli, támaszát benövi. Már nincs napfény,...

Majd megöregszel és bánni fogod, hogy bántasz - azt, amire büszke vagy ma. A lelkiismeret majd bekopog s nem lesz emlék, melyben maga...

Súgjál ma este nekem egy dalt, csak nekem, más ne hallja. Ígérj nekem egy holnapot, csak nekem, mielőtt meghalok. Mondd el, hogy sohase fe...

    Mint a szellemidézők, egymás kezét fogva egy ismeretlen erő mozgat le-föl. Fehér papírra írott sorok, túlvilági hangzatok, ...

Még feketén borul az ég a puszta fölé. Teríti árnyát s lebbenti szárnyát a viharmadár, lassan tovaszáll, mögötte fel fénylik a...

1 A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a fel...

Úgy mondom néked, mint egy leckét, mert szeretném, hogy megtanuljad, ha felelnem kell egyszer érted, akkor te is, már vélem tudjad...

Szemed lehunyod, pihensz. Egy hajtincs homlokodon elsimítja gondolatod, olyan nyugodt az arcod. A mély ráncok szemed alatt kisimultak, pi...

A legnagyobb harcot akkor vívtam saját magammal, mikor a környezetem egyszínűségéből akartam kitörni utat engedve álmaim megvalósításán...

Eltollak magamtól, pedig nyújtod ölelő karod, de én nem akarom, hogy átölelj. Nem akarom az érzést sem, hogy hozzám érj. Közben gondolkod...

Ha nem becsülted eddig  az életed, miért reszketsz, mi ez a félelem? Földbe vájt alagutat álmodsz, hová nem ér el a fenti világ, se ...

Mindig gyilkolnak valahol,         lehunyt pilláju völgy ölén, fürkésző ormokon,         akárhol, s vígaszul ...

  Már fáradok, sokáig nem hittem el, hogy ilyen nehéz lesz az élet. Ha  tehetem, elbúvok csendes árnyú fák  alá, nézem, hallgatom...

Zúgó patakmeder mellett kövek, csillogók, simák, néha kicsi hullám átragyogja, fürdeti, csörgeti, odébb teszi. A víz zenél, susog, ...

Ide értem veled a puszta közepére, hol az éjszaka sötét köpenyére varrott ezer csillag ragyog. Nincs szikra, fény a földön, mi világítson,...

A nyomorult ember mit ér, ha sötét utcán jár magában, hogy rongyos ruháját ne lássa az elitek büszke tábora. Sunyi szavak, mint mézes lé...

A hajnal megtalált végre,  s míg harmatot hintett az égi mezőkre, szememre fényfátyolt terített. Már ébredeztem, tudatom nyílott, de még e...

Volt idő, mikor reménykedtem, álmokat szőttem csendben. Lelkemben egymás mellé raktam mindent, mi kedves volt nekem. De már nem álmod...

Gyűrött arcodon mélyülő ráncok, szemed fénye vörös folt. Egy pontra figyelsz, már nem érdekelnek a külsőségek. Kiégett lelked...

Éjszaka álmodtál egy útról, amin indulni kell reggel, mikor a Nap még ott túl a völgyben álmosan hempereg. Te már öltözöl, benned dúl...

"Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember le...

Már a hajnal közelít felém csillaghálóból búvik az ég, de én nyitott szemmel fekszem. Nem értem fájó életem, azt se, miért...

Gondolkodom. Ezzel telik a napom.  Az emberi gyarlóságon, butaságon.  Keresztre feszített hitem már-már  feladom. Aztán eszembe j...

Hát daloljon a költő, addig, míg lehet,  csukott szemekbe nézzen, süket fülekbe  énekeljen, hátha résnyire nyílik a tudat.  L...

Sodródom, mint falevél, mi elszakadt a fától, pörögve siklik a magasságból.  Szédülve tántorgok én is a mélységbe,  helyem keresv...

Személyiségünk mire kiteljesedik, Testünk megöregszik. Már nem érdekel az idő, Az se, mit mutat a tükör. Elébe állok, összenevetü...