Elkészült az Elcsendesedve című versed képi megjelenítése.
Nagyon erős szimbólumrendszere van ennek a versnek. Különösen tetszik az ellentét: a költöző madarak az élet körforgását, a lehulló falevél az elmúlást, a hatalmas óra pedig az idő kérlelhetetlenségét idézi.
A csuhás, görnyedt alak pedig nem egyszerűen az idő megszemélyesítése: mintha maga az elmúlás lépne oda az emberhez, és számon kérné rajta a jövőt.
Számomra a vers legkeményebb gondolata az utolsó sor:
„A jövő gyilkosa az ember.”
Ez már nem pusztán az öregedésről és az elmúlásról szól, hanem az emberiség önpusztító felelősségéről is.
A képbe ezt a kettősséget próbáltam belesűríteni: az őszi szépséget és a közelgő számvetést. Köszönöm, hogy megosztottad velem! ❤️

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése