Nyelv kiválasztása

2026. november 18., szerda

Szerepjáték

 A Nap már a fejük felett járt, kegyetlenül kinyomta magából a meleget, lassan mindenkire rákötötte az izzadság a cementport, vagy a néha megerősödő szél hátán lovagló porfelhőt. Ismeretlen volt számukra ez a nehéz munka. Róza is elfáradt, szeplős arca, amit névjegyként kapott az Istentől az alapból is vörös hajához, szürke foltokkal lett tarkítva. Annának és Kátyának, folyamatosan segített a kedvesük, csak ő dolgozott egyedül.

Zoli figyelte már egy ideje, megsajnálta, többször odament hozzá, kivette a lapátot a kezéből, rászólt, hogy pihenjen. Olyankor Róza leült a zsombékosra az útszéli árokparton és figyelte a férfit, ahogy dolgozik helyette. A szél Zolit is beterítette cementtel, mérgelődve húzta le a pólóját, hogy kirázza belőle a csípős port. Róza nyelni sem tudott annyira zavarba jött a meztelen felsőtestétől. Zoli kidolgozott izmai ott játszottak előtte, Róza rá is tapadt a szemeivel, jól megnézte magának. De amikor Zoli hirtelen felé nézett, elkapta a tekintetét.

Zita jelent meg az üzenettel, hogy mehetnek ebédelni. Fáradt sóhajjal köszönték meg a jó hírt. Róza, Sára mellé szegődött.

– Nagyon elfáradtál látom – sajnálkozott Sára, látva a mindig pedáns barátnő megviselt ruházatát, széltől szétzilált haját.

Róza nem mondta meg neki az igazat, hogy minden porcikája sajog.

– Ki lehet bírni, igaz életemben sohasem csináltam ilyen munkát.

A hátuk mögött hallották, hogy a többiek nagyon jól érzik magukat, szórakoztatták egymást megállás nélkül.

Az ebédnél ugyanoda ült, mint az előző este, remélte, hogy Zoli mellé szegődik megint. De a férfi beült a terepjáróba és elment a falu irányába. Később Sára felvilágosította, hogy Zoli a szüleinél ebédel, de visszajön, mire ki kell menni újra dolgozni. Róza megint pukkadt egy sort azon, hogy lehet valaki ilyen bunkó, illett volna neki szólni, nem csak egyszerűen lelépni mellőle. Amit mond, meg ahogy viselkedik kész ellentmondás. Kis idő múlva megenyhült, mert rájött, hogy nem azt mutatja Zoli felé, amit igazából érez iránta. Abból, amit közvetít felé, semmi komolyat nem tud kisütni, bármilyen furfangos vidéki észjárással van is megáldva. Miért is várhatná el, hogy Zoli őszinte legyen hozzá, és bármiről elsőként tájékoztassa? Eszébe jutott Benjámin, mikor arra kérte, ha megszeret valakit, sose rejtse el a legbelső énjét és érzéseit. Biztos, hogy igazat mondott, másként hogyan is alakult volna ki Sára és közte az a fergeteges szerelem, úgy, hogy ő közben bent van a börtönben – A bizalom... hát igen... nem egyszerű. Mi van, ha abbahagyja a szerepjátékot egy kis időre. Csak kíváncsiságból, hogy megtudja, működik e Benjámin nagy életigazsága.

Zoli mikor visszaért két rekesz sört is kipakolt a terepjáróból.

– Gondolom jól fog esni a töltött káposzta után! – vitte fel széles mosollyal a tornácon üldögélőkhöz.

– Hát testvér, egy nagy hajcsár vagy, de megbocsájtjuk neked, mert gondozod a lelkünket! – örült meg Zalán mikor meglátta a rekeszeket.

– Ki fog itt még dolgozni délután, teljesen kibuktunk Terka mama ebédjétől! – simogatta a hasát Zsolt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése