Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emlékezet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emlékezet. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. október 3., kedd

Katerina Forest:kövek...




Az alkony elküldte felém bíbor sóhaját,
vén fák alatt nyújtózik az árnyék.
Elfáradtam én is hosszú sétámon,
pihenni vágyom.
Látod itt ér véget a világ, hol összeér az ég
a víztükörrel, s eggyé válva hullámzik felém.
Kősziklákon surran, majd korbácsol az idő,
csillagok gyúlnak fenn és buknak alá,
torzóként változik a tér, visszafelé dübörög
vad iramban a megtörtént jelen.
Kövek… mióta álltok a parton?
Ha beszélni tudnátok, emlékeitektől
összeroskadna fájón e törékeny bűnös kor.
Évmilliók óta figyeltek, nézitek ahogy nyugszik a Nap
a folyó túloldalán. Láttátok hogyan éledt újjá
és pusztult el újra, és újra ez a világ.
Minden elmozdult, bomlott, jajongva elhalt,
csak ti álltátok a szél a víz a tűz ostromát.
Kövek… csillogó, hideg néma kövek.
Testetek bezárta időtlen időkre
a végtelen emlékezetet.

2017. március 12., vasárnap

Katerina Forest: HA ITT AZ IDŐ





Ha itt az idő és szól fentről egy angyal,
- Készülj, már az óra lassan lejár!
Megkérem én az angyalom, ne siessen
oly nagyon, mert sok munka vár még rám.

 Földi emlékeim, itt nem hagyhatom.
Készülődök és pakolgatok mindent,
mi  szebbé tette földi életem.
Gyűjtök a patakból gyöngyös csobogást,

Szél hátáról zizegő levelet, virág szirmát,
 illat kavalkádból pihe párnát.
Felkeresem a régi szép helyeket.
Elteszem a fényképeket, leveleket,

a laptopom, a szemüvegem, hogy lássam
ott fen a halhatatlan világban
mi történik életem nyomában.
Viszem a tollat és a naplóm, a székem az

asztalom, a kedvenc bögrém, a reggelt,
a kávém illatát, az éjszakát a kedvest.
Ha szólít az angyal, akkor sietnem kell,
hogy még egyszer átöleljelek,

kérjelek,  bocsáss meg nekem,
hogy elmegyek. Nekem könnyű lesz már,
de  te sírón magadra maradtál.
Vigasztalón súgom, szárítom a könnyed,

Emlékeim rólad mind –mind elviszem,
Ne sírj hát kérlek, értem kedvesem.