Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: madár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: madár. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. december 14., csütörtök

Katerina Forest: Csillámhó


Csillámhó hullik, mindenhová bújik,
testem hideg leheletétől fázik.
Fagyott ágon kismadár,
lába alól hó szitál.

Tollát borzolva, szemét lehunyja,
éhezik, fázik. Kicsi szíve dobban,
egyre lassabban.
Félve rebben az ágon. Suttogok,
csak én vagyok.

Tenyeremben árpa, rozs,
etetőbe szórom. Egyél kismadár,
rád a tavasz vár. Ha itt lesz végre
a meleg, veled kelek, veled fekszem,
gyönyörű éneked
nélkül a világ nem kerek.

2017. március 13., hétfő

Katerina Forest: KIHALÁS


A madár kémlelte 
a ködös őszi eget.
Szárnyát szétnyitotta
suhogtatta
próbálgatta erejét.

Ősi ösztön súgta,
menni kell, itt az idő.
Aztán neki rugaszkodott,
fel, egyre magasabbra
felhők fölé szállt
szelek szárnyán

Mindegy mi volt
vihar, sebes eső
zúzmarás köd
mint egy robotrepülő
szállt, nem volt akadály.
Ezernyi kilométer után
végre ott a pihenő,
mikor leszállt és elérte célját
 kétségbeesett

Ősi ösztön hozta
de világát nem találta,
kereste a régi költőhelyét,
az otthagyott vidéket
a virágzó rétet.

De a táj kiéget
a virágok helyén bombatölcsérek.
Gyenge lábán alig állva
a madár csak siratta
gyönyörű szép otthonát
tollát borzolva várta halálát.