– Hogy lehet az, hogy lassan felnőtt, mégis védelemre szorul? – morfondírozott magában a kora reggeli távolsági buszon zötykölődve. Lehunyt szeme mögött hangok és képek suhantak.
– Nem vagy normális Nóri, mit vállalsz magadra, ennek se eleje se vége, rámegy az életed. Inkább mennél el takarítónőnek, ott leteszed a munkát oszt jó napot! Itt meg, megállásod sincsen még beszélgetésre se, mint régen – idézte vissza a szomszédasszonya számon kérő zsörtölődését.
Az igazság ott bujkált a mondataiban, már tényleg nem volt ugyanaz az ember. Bezárta magát egy másik világba, amihez már nem volt mindenkinek kulcsa. Lassan ez a kör egyre szűkebbé vált.
Azután azon filózgatott, hogy az életben minden okkal történik. Még a tudatalatti cselekedeteinknek is. Ha az életben egy ismeretlen útkereszteződéshez érünk, gondolkodás nélkül ösztöneinkre hallgatva elindulunk az egyik irányba. Honnan tudjuk, hogy jó utat választottunk? Annak is oka van, ha a mi nevünket mondják ki – Ő a mi emberünk, hívd fel telefonon.
Oka van, ha igent vagy nemet mondunk. Mert megérzünk valamit. Valamit, amire nincs kifejezhető szó. A véletlen okszerűségekből sorsok születnek.
Éva meglepődést okozott a számára. Széles arcú, erős testalkatú, igazi parasztkislányt ültettek le mellé. Nem volt ellenséges a nézése nem csapott hisztériás rohamot, úgy ült le mellé mint egy régről ismert távoli rokon. A találkozás előtt elmesélték neki, miért került be az otthonba. Mikor végig hallgatta, teljesen kiakadt.
Arra gondolt, hogy iskolai tananyagba bele kellene venni a szülői magatartás oktatását, mert a kisujjunkból semmit se szopunk ki. Tanítsák meg már gyermekkorban a jó szülői magatartást. Mert ha nincs felvilágosítás, a rosszat úgy viszi tovább, hogy az követendő.
Olyan világban élünk, amiből eltűntek a példaképek, néha felbukkan egy testépítő, egy filmsztár, egy sportoló. Később meghalljuk róluk, hogy a testépítő szedi az izomépítő anyagot, a filmsztár veri a feleségét, a sportoló is megbukik a teszteken. Kit lehet pozitív példaként követni a mai világban? A politikusokat ? A felsőbb tízezret?
Régen volt király, voltak hercegek. Tradíciók. Mi van most? Celebek dögivel, akik csak azért szerepelnek a nap huszonnégy órájában, hogy a valós dolgokról eltereljék a figyelmet. Az új gazdagok ? Ki tudja, mi tapad a pénzükhöz, mennyi emberi szenvedés árán másztak fel a giccses trónjaikra.
Higgyenek a politikusokban? Igen tökéletes példaképek abban, hogyan lehet meggazdagodni a nyomor hátán. Menő lett a terror, az agresszivitás, a filmekből a negatív hős. Ciki a boldog család, az egymásra figyelés.
Nincsenek példaképek, eltűntek mint a kámfor. Egy reménysugár maradt a szülő.
Hol vannak a szülői példaképek?
Éva is a szülői magatartás áldozata lett. Az anyja már az ötödik párkapcsolatban élt, mindtől született gyermeke. A negyedik élettársa kiborította a bilit. Összejött Éva nővérével, aki terhes lett tőle, ugyanakkor volt terhes tőle az anyjuk is. Amikor az anyja rájött a viszonyra, mindkettőt életveszélyesen megfenyegette. Menekülniük kellett a házból. Éva otthon maradt, ő nevelte a kicsiket. Mikor odaköltözött az ötödik ember az anyjához, az anya beteges féltékenységi jelenetekkel üldözte Évát. Potenciális ellenfelet látott a saját lányában.
Éva maga kérte, hogy vigyék intézetbe, már nem bírja az otthon uralkodó légkört.
Az elhelyezésin az anya szeme dühösen villogott. Ott is hangoztatta, hogy a lánya rossz vérű. Nóri alig tudta magát türtőztetni, csak nyelt, hogy ne szóljon. Dühös volt erre az asszonyra, aki saját könnyelmű életét kérte számon a lányán. Mikor kimentek a teremből, megfogta Éva kezét.
– Menjünk innen, jó messzire Évike!
– Menjünk – válaszolta szomorúan a lány. Nem szidta az anyját, Nórinak olyan érzése lett, hogy szégyenli magát az anyja helyett.
