Katerina Forest

Zúgó patakmeder mellett kövek, csillogók, simák, néha kicsi hullám átragyogja, fürdeti, csörgeti, odébb teszi. A víz zenél, susog, ...

Ide értem veled a puszta közepére, hol az éjszaka sötét köpenyére varrott ezer csillag ragyog. Nincs szikra, fény a földön, mi világítson,...

A nyomorult ember mit ér, ha sötét utcán jár magában, hogy rongyos ruháját ne lássa az elitek büszke tábora. Sunyi szavak, mint mézes lé...

A hajnal megtalált végre,  s míg harmatot hintett az égi mezőkre, szememre fényfátyolt terített. Már ébredeztem, tudatom nyílott, de még e...

Volt idő, mikor reménykedtem, álmokat szőttem csendben. Lelkemben egymás mellé raktam mindent, mi kedves volt nekem. De már nem álmod...

Gyűrött arcodon mélyülő ráncok, szemed fénye vörös folt. Egy pontra figyelsz, már nem érdekelnek a külsőségek. Kiégett lelked...

Éjszaka álmodtál egy útról, amin indulni kell reggel, mikor a Nap még ott túl a völgyben álmosan hempereg. Te már öltözöl, benned dúl...

"Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember le...

Már a hajnal közelít felém csillaghálóból búvik az ég, de én nyitott szemmel fekszem. Nem értem fájó életem, azt se, miért...

Gondolkodom. Ezzel telik a napom.  Az emberi gyarlóságon, butaságon.  Keresztre feszített hitem már-már  feladom. Aztán eszembe j...

Hát daloljon a költő, addig, míg lehet,  csukott szemekbe nézzen, süket fülekbe  énekeljen, hátha résnyire nyílik a tudat.  L...

Sodródom, mint falevél, mi elszakadt a fától, pörögve siklik a magasságból.  Szédülve tántorgok én is a mélységbe,  helyem keresv...

Személyiségünk mire kiteljesedik, Testünk megöregszik. Már nem érdekel az idő, Az se, mit mutat a tükör. Elébe állok, összenevetü...

Ülök a Föld tetején, én már feljutottam. Alattam  fortyogva gőzölög, és saját levében fő a civilizáció. Világmegváltó üzenet ...

Az éjszaka lüktető zaja, a zenétől hangos orgiák, a kézmozdulat a lobbanó lángra, söpri a hamuját, szórja parazsát a bódító cannabisna...

Más ez az ősz, furcsa érzés, ahogy érkezett kopogtatás nélkül, nyitja az ajtónk, hirtelen hűvös lett az est. Hideg lett a lelkem tőle...

A város felett tornyosulnak a felhők, levegőtlen a tüdőd, nyomja a keserűség szemedbe a könnyét. Ma minden megváltozott. Távol egy id...

Egy kicsi porszem az vagyok, szelek szárnyán suhanok. Fent a magasban, esőcseppben fürdök, lent a földön sárrá változom. Talpad a sá...

Ódon, sötét folyosón lidérc oson, árnya óriásira nőve imbolyog. A gyertyatartókban csonkig égtek a gyertyák, fénylik, siklik majd alszik...

    Léptek koppanása csillagporos úton az idő járja a végtelent, megy a vén kujon. Lemaradok tőle, lépést tartani nem tudok....

Mit ér az ember, ha nincs hajléka, ha csak a kemény föld derékalja, takarója nagykabátja, feje alja daróctáska, mondd mit ér !? Mit...

A szél hátán jött az erdő felől, sodródott felém egy fekete felhő. Sziszegett, sistergett, nyújtózott, tekergett, szétterült az égi ...

"Hinni annyit tesz, mint a semmit feladni a mindenért."/Bibliai kincsestár/

Mikor a nap elsiratja az utolsó bíborkönnyét és az estben elring kicsit még a tó vizén, könyörtelenül jön mögötte a sötétség, ...

Az idő szelíd percekkel kereskedő, elvesz tőled mindent, hiába kéred. Ott az utca végén a fényre kilépő Szerelem, már csak tovatűnő emlék,...

A szél tovasodor minden falevelet mik halottan út porában heverésznek, színüket festi az ősz barnára , aranyra, majd fakítja a dér, r...

Népnevelés, agymosás, népbutítás, néppusztítás. Röhögőgörcs, belső munka, pénzmosás. Más. Te meg tűröd birkamódra, félsz kinyitni a szád,...

Az életnek pozitívnak kell lennie. Ha neked jelent valamit az élet, akkor a boldogság magától jön. Mindenkinek kell adnia valamit. A ...

Nincs már nekem puskám, az olasznak adtam, amikor a harcot könnyezve feladtam.  Katonagúnyámat az osztrák le tépte, amért a két karom a...

Bizony mondom, hogy győz most a magyar, Habár ég s föld ellenkezőt akar! Azért nem győzött eddig is e hon, Mert sohasem volt egy aka...