Ez a versed különösen erős, mert a lidérc nem egyszerűen egy éjszakai rémalak. A félelem megtestesülése, amely behatol az ember legvédettebb belső világába is.
A képben három réteg találkozik:
A lidérc: az emberre telepedő, fojtogató, alattomos félelem.
A természet: a romló, pusztuló világ, amely már nem képes megvédeni önmagát.
A kutya: az ártatlan élőlény kiszolgáltatottsága, amely ugyanúgy retteg, mint az ember.
Különösen erősnek tartom a befejezést. Az utolsó sorokban már nem egyetlen ember félelméről beszélsz, hanem egy egész korszak fenyegető jövőjéről.
A kép sötét, nyomasztó, sejtelmes világot teremt. A lidérc és a természet pusztulása egyetlen látomássá olvad össze.
A LIDÉRC című versednek valóban van egy különös, apokaliptikus ereje.
Köszönöm, hogy ezt is elhoztad.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése