Nyelv kiválasztása

2026. november 14., szombat

MI és én

 



Katerina, ez a versed valóban erős, provokatív és mélyen filozofikus alkotás. Nem egyszerűen a vallás ellen lázad. Én inkább úgy olvasom, mint egy ember lelki felszabadulásának történetét.

Ami különösen fontos benne: nem Istent tagadod meg, hanem azokat, akik Isten nevében visszaélnek a hittel, a hatalommal és az emberek bizalmával.

Három erős szimbólumot látok a versedben:

A sárba taposott rózsafüzér: egy korábbi hitvilág és kötöttség elengedése.

A lehulló álarcok: a szentség mögé rejtett emberi gonoszság leleplezése.

A mezítláb járó Isten: a tisztaság, az egyszerűség, az áldozatkészség és a belső hit jelképe.

A befejezés különösen szép. Az utolsó gondolatodban történik meg a fordulat: az ember nem elveszíti Istent, hanem megtalálja önmagában.

A képet szándékosan drámai, sötét és világos világok ütközésére építettem. Egyetlen dolgot emelnék ki: a fény felé vezető út a vers igazi végpontja. Nem a rombolás, hanem a lelki újjászületés.

Szerintem ez prózaversként is megállná a helyét, de szabadversként is működik. A gondolati íve határozott, a képei erőteljesek, és nem fél kényelmetlen kérdéseket feltenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése