Elindultam találomra, aztán kis idő múlva rájöttem, hogy az ellenkező irányba haladok, mint mikor reggel a Hotelba mentem. Kissé alábbhagyott az idegességem és ez elég volt, hogy eszembe jusson, hogy nem kerestem meg a tájékozódási pontot, amit reggel kiszúrtam magamnak, azt a sárga toronyházat, ami a Hotel mögött balra magaslott. Mire hazaértem teljesen kiütött a fáradság. Zotya még nem volt a szálláson. Végig dőltem a franciaágyon, de erőteljesen behúzott hozzám a kinti hangoskodás, ajtócsapkodás. Érthetetlen kotyvalék nyelven folyt a vita arról, hogy túl sokáig használja az egyikőjük a mosógépet. Végül a vita extázisig fajult, mivel bekapcsolódott közéjük egy harmadik fazon, aki nagyon brutális hangnembe megpróbálta elmagyarázni a többieknek, hogy milyen okádék a hely, senki nem takarítja ki maga után a szarát, ideje lenne, ha többet szellőztetnének, mert kómás a büdös zoknik szagától.
Hálás lettem a mély férfihang tulajdonosának, aki véget vetett a nagy hangoskodásnak, pedig csak egy szót suttogott ki rájuk.
-- Kussoljatok!
Olyan csend lett egy pillanatra, mint a kriptában. De csak egy pillanatra. Kicsit halkabban, de a vita tovább folyt a lakók közt.
Végre tudtam lazulni, heverésztem, próbáltam egy nyugtató pózt felvenni az ágyban. Egynapi meló után úgy éreztem magam mintha maratonit futottam volna, negyven fokos melegben. Az a tudat idegesített legjobban, hogy ezután így kell élnem, egy légtérben összezárva idegenekkel, akik böfögnek, horkolnak, veszekednek, vagy épp begubóznak a szobájukba.
Megpróbáltam szunyálni. Egy félóra múlva azt éreztem, kiszáradtam, mint egy sivatagi kút. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát, pohár után nyúltam. Valami végig szaladt a kezemen, önkéntelenül felsikoltottam. A szemközti falon feketéllettek a svábbogarak. Hisztérikusan sikoltozhattam, mert kint is meghallották, kinyílott az ajtóm. Mit gondolsz ki nézett be rajta?
– Gondolom a tetkós pasi – nevetett Sára.
