Odalépett hozzám, mint aki meg akar ölelni, de csak a két karjával támaszkodott meg a falon. Ketrecbe kerültem. Éreztem a forró leheletét, és újra azt a fanyar dezodor illatot, amit minden találkozásukkor éreztem rajta. Furcsa dolgokat mondott, olyanokat például, amiket álmomban sem tudtam volna róla feltételezni. Azt mondta figyelt engem mindig és a pasimat is. Szerinte Zotya szemét fickó, de majd rájövök idővel magamtól. Azt mondta nem meleg, volt csaja, aki elhúzott egy gazdag pasival. Az sem érdekelte, hogy ő huszonhét a pasi meg hatvan. Csak a pénz érdekelte. Még mindig hívogatja, azt állítja, hogy még mindig őt szereti. Csak nem tud vele élni, mert szerinte ő egy örök álmodozó. Azzal vádolta meg, hogy leragadt az álmai szintjére. Megkérdezte tőlem, hogy értem e miről beszél.
Ellenkeztem, hogy nem értem. Van jó állása, menő verdája, mire alapozta ezt a véleményt a hölgy? Nem jön le nekem ez az álmodozó stílus róla. Azt láttam eddig, hogy hajtsa a pénzt ezerrel. Viktor gondolkodott kis ideig mielőtt válaszolt.
– Miért beszéljek róla, ha te is kinevetsz a végén.
– Számít valamit, én mit gondolok? – vágtam rá gondolkodás nélkül.
– Sokat... nagyon tetszel nekem – akkor már átölet.
– Van barátom, csak szólok. Szóval mi az az álom, ami miatt dobott a csajod? – jó kérdés volt, olyan választ kaptam, amire nem számítottam.
– Jól látod, itt élek már több éve, ebben a lepukkant szállóban. Olcsó, ez az oka. Az autó kell a melómhoz, ennyit a luxusról. Sok pénzt keresek, ebből egy részt hazaküldök Erdélybe. Van egy autista öcsém, segítek rajta. A többit gyűjtögetem... egy kis birtokra, már kinéztem magamnak. Ha annyi pénzem lesz... – Elhallgatott, majd tétován folytatta – Egy modern remete szeretnék lenni. Madárdal, csend, béke...
Megköszöntem, hogy elmondta a titkát, még egy puszit is adtam az arcára. Megcsókolt, csak akkor engedett el, mikor mögöttünk becsapódott egy ajtó. Könyörögve nézett rám, arra kért, hogy találkozzunk másnap, sok mindenről beszélni akar velem. Megkapta az igazgatói állást, tudna nekem is helyet csinálni a cégnél.
Nem tudtam mit mondjak neki? Már eldöntöttem, hogy hazajövök Magyarországra. Miért hazudjak? Ott fogom hagyni, még akkor is, ha tudom, mennyire jó lenne vele maradni. A vallomása teljesen összezavart, nem tudtam döntést hozni. Tudod, hogy makacs vagyok, mint egy öszvér. Ha eldöntöttem, hogy hazajövök, miért kábítsuk egymást. Egyikőnknek sem tesz jót. Leléptem tőle egy „majd átgondolommal".
Sokáig tépelődtem azon az éjszakán. Tudtam, hogy Viktor egyszer eléri az álmait és haza jön Erdélybe. Megveszi a birtokot, amire annyira vágyik. Nem karrierista, nem pénzimádó. Egyszerűen szüksége van a pénzre, hogy elérje a céljait. Mégis úgy aludtam el, hogy én nem akarok Erdélyben élni, se Londonba, én Magyarországon akarok élni.
– Nehezen hoztam döntést, de végül meghoztam: csakis ő miatta nem maradok Londonba. Még ő sem tudta volna megváltoztatni a bennem kialakult rosszérzést, ami taszított a helytől. Akkor meg minek maradjak? Még nem tudtam, hogyan lépek le, egy fillérem sem volt, csak a feltöltött közlekedési kártyám lapult a zsebemben. Akkor hívtalak fel. Emlékszel?
– Igen. Rám hoztad a szívbajt, mindig mestere voltál a műbalhéknak.
