Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tébolyult. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tébolyult. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. április 11., szerda

Katerina Forest:Egy dalt dúdolok


A pszichém megfoszt ma az álmaimtól
tágra nyílt szemem a semmibe néz,
fejemből kigördül a tudat, előttem fetreng, mint egy utcasarki részeg, saját nedvében, mocskosan bűzlik. 
Szégyellem sorsomat.

Megtörténik amitől reszketve féltem,
a sors arcul üt, gúnyosan kinevet. Tehetetlen ember lettem én is,
árván egyedül isa vinnyogó tömegben.
Talán egy rés, kicsinyke egérút kivezet
a tébolyult világból, hol nincs már érv,
se józan logika, csak megalkuvás. Semmi más.


Ringatom magam, és egy dalt dúdolok,
halott lelkeket simogatok, keresem
a gyermek mellé az anyát. Fáj nagyon.
Fáj nagyon! Nekem fáj, és már kiáltok,
hangosan, még hangosabban! 


Állj meg! Csak egy pillanatra.
Rendhagyó igaz, a hang mi utolér?
Nézel vissza rám ijedten, hozzám visszalépsz. És már látod.
Ott lenn a völgyben a fák alatt.
 A holtakat.
A lezáratlan koporsók fölött a fehér galambokat.


Nézd! Szememből vérgyöngyök gurulnak a földre.
Siratom életem, a teljesség már sohase jő’ el.
Itt vége van a létnek, a tűz felemészt!
De még vágyakozva nézem e csodás világot,
ahol fűszálakon bóbiskolnak az álmok.

.