Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: új világ. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: új világ. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. február 27., hétfő

Katerina Forest: Szép Új Világ



A fák levelén vörös folt izzik, jajdul
az erdő, reccsenve tör le az ág, búsul
lenn,  a földön a porban a sok kiszikkadt virág.

A  meleg szélben ring  a vízen egy árva
csónak, korhadt fájához simul, ütődik,
koppan, a mélyből kivetett  bűzös halraj.
Zörren a parton egy üres sörös doboz,
mint zászló leng a száraz ágakon egy
sárguló papír, rajta üzenet-  Siess,
vár téged a szép Új Világ!

 Még zizzen a csend és súgja a reményt
a magány, hogy indulj, míg lehet,
ne késlekedj. Fáradtan kelsz, sötét
a világ, botladozó lábad akad, földre
rogysz. Kiáltasz: Hiába indulok, nincs hová!
Nincs már hová.

Megnyugszol végre, nézel az égre,
keresed rég nem látott csillagod.
A sötétség ölel, az ég alja bíbor
olvadsz a létbe, a lelked üszkösen
kering a szélben,  szemed lehunyod.
A reményt örökre feladod.



2019. március 29., péntek

Katerina Forest: Nem értem


Elkezdtük a megújulást,
szemben áll velünk a nagyvilág.
Hírek a médiából lecsaptak ránk,
nincs itt más csak széthúzás.

Média, irányított bábfigura,
utasításra írott firka,
szekér, ami viszi parancsolóját.
Érdekek feszülnek, nem engednek!

Szegény emberek kenyerére
dögkeselyűket engedtek.
Bezárt otthonod ajtaját döngeted,
az utcáról nézed az életed.

Nem értem...
nem fogom holnap sem!
Miért csak véres rongy a nép egysége,
miért feküdtünk le a földre,
szolgamódra megkövezve.

A technika, az elme határtalan,
már gondolkodó az emberfia,
mégis ugyanazt a rabláncot fűzik,
edzett acélból most is,
mi fájdalmasan csuklónkra izzik,
mit századokkal előbb kovácsolt ki
a kizsákmányoló elit.

Okos fejünket hajtjuk szolgaként,
akarat nélküli bábuként.
... nem értem,
nem értem holnap sem!

Ha tudás mellett kész a terv,
min hezitálsz?
Feloldották a moratóriumot,
készülhetnek az öngyilkosok.
Kiégnek az otthonok,
hullik a selejt...


Nem hallja meg a nagyvilág,
 hogyan sír a lelkünk idebent!