Némaság

A kamionsofőr megrökönyödött amikor megtudta, hová akar visszamenni Pisti, azonnal rájött, hogy gond van a fiú körül.
– Jól van öcskös, hazaviszlek, szállj be – nyitotta az autó ajtaját.
De nem hazavitte, hanem a közeli város rendőrségére.
– Hoztam egy gyereket, az autóúton csavargott a sötétben, vigyék haza. Te meg ülj le fiam, jó helyen vagy, ennyit tehettem az érdekedben. – szólt a fiú felé fordulva és megemelte a sapkáját.
A rendőrök kikérdezték Pistit, mit keresett az elhagyott autóúton éjszaka. Ugyanúgy meglepődtek mint a sofőr, mikor a gyerek elmondta, honnan indult el. De azt nem volt hajlandó elárulni, miért vette nyakába a világot. Nagy kék szemeivel csak bámult rájuk, mint aki süket is néma is.
– Legalább telefonszámot tudsz adni, hogy szóljunk a családodnak? – kérdezte az egyik rendőr.
– Mindenkinek tudom fejből – mondta akkor büszkén Pisti, és már sorolta is a gyámjának és Nórinak a telefonszámait.
A rendőrszázados telefonált, először Nóri számát hívta fel.
– Itt van egy fiú, ő mondta, hogy ezen a számon elérjük a családját.
Nóri megköszönte és kérdezte hogy van Pisti.
– Nincs semmi baja, de azt nem tudjuk mi okból szökött, nem mondja meg, de gond van, ez már másik terület, mi csak a járási rendőrségnek visszük le reggel, majd azok átveszik, ők viszik haza a világjárót.
Nóri hallgatta a tömör választ és kissé megnyugodott, életben van, meg van a világcsavargó. Ő sem tudta  felfogni, hogyan keveredhetett el olyan messzire a fiú.
Pisti ott aludt reggelig az őrsön, nézelődött, figyelte az éjszakai életet a rendőrök örökös jövés-menését. Nagyon megtetszett neki a rendőr élet.
Nóri ült még egy darabig magába roskadva, csak úgy kavargott benne a sok kérdőjel. Nem tudta a választ, nem értett semmit. Arra gondolt, biztos ő az oka, nincs felkészülve a tinédzserek reakcióira. Saját magát hibáztatta. Rászólt a gyerekekre, akik körülötte dőltek, borultak fáradtan, aggódva – Menjetek aludni, holnap iskola, nem tudtok felkelni, megvan Pisti végre, mindenki megnyugodhat.
– És Te? – kérdezte Ági, aki hatalmasokat ásított, de nem mert elmenni aludni, míg a többi ott maradt Nóri körül.
– Én maradok, nem tudok aludni – nézett rá és a szeméből harag villant Ágira, felemelte a kis Tomit, aki már elaludt az ebédlő foteljában, indult vele a szobák felé.
– Anyu – szólította meg Lili – feküdj le te is, már biztos nem lesz baja.
– Nem, Lili, te még ezt nem érted, de nagyon nehéz elrendezni a gondolataimat, nem tudnék aludni, de nincs semmi baj, ne aggódj -– simogatta meg az aggódó kislányt.
Reggel kilenc óra körül állt meg a rendőrautó a ház előtt. Két járási rendőr kísérte Pistit haza. Kérdezték az adatait, mióta van nála a fiú.
– Kérem, hogy mondja el, mi történt, miért csavargott el hazulról? – tette fel a kérdést a rendőr, mikor írta a jegyzőkönyvet.
Nóri, Pisti fáradt, sápadt arcába nézett, aztán a rendőrre.
– Én nem tudom, talán a nevelt fiam, ő tudja a választ, neki tudnia kell.
– Semmit nem mondott asszonyom, csak azt, hogy haza akar jönni, nem furcsa egy kicsit? Na, itt írja alá – nyomta Nóri elé a papírokat.
Mikor a rendőrök elmentek, Pisti felé fordult.
– Miért, Pisti, miért mentél el, igazán beszélhetnél már róla.
Pisti csak nézett rá, beszélt a szeme, de nem szólt a szája.
– Gyere, fiam, egyél, biztos éhes vagy – törődött bele a némaságba Nóri – majd elmondasz mindent, ha itt lesz az ideje, igaz?

Már szinte furcsa volt, ha egy nyugodt hét telt el. A világjáró mindig útra kelt. Nóri résen volt, ha később ért haza, már kereste. Volt oka rá. Egyik nap felpattant a kerékpárjára, és meg se állt negyven kilométeren belül.
Akkor nem a rendőrök vitték haza,  defektes lett a bicikli, kénytelen volt az útról letérni, más járművet keresni. Pedig elszánta magát, hogy nagyon messzire fog jutni, nem stoppolgat az út mellett, kerékpárral bárhova eljuthat. Lelki szemei előtt látta a rendőröket, amikor megkapják az értesítést, ülnek a szirénázó autóba, keresik égen-földön. Majd ha rátalálnak, megint csodálkoznak, hogy milyen nagyot cselekedett. Látta magát a rendőrautóban, hallotta, hogy a rádióba beszél a rendőr – Megvan a fiú, ne aggódjanak… mert biztos aggódik mama megint – Mama meg eldönthet mindent egyszer, hogy ő nem hibázott olyan nagyot. Muszáj, hogy döntsön. Ági nem szereti, már rég tudja, egy megátalkodott… csak röhög azóta is rajta.
Letért a főútról, már sötétedett, nem volt világítása, a lapos gumival nehéz volt tolni a biciklit. Fényeket látott, arra indult, kezdett félni a bokros földes úton. Néha megállt, lemeredt, mint a szobor, aztán megnyugodott, mert felismerte, hogy a sötétből csak a kuvik hangja szólt. A zörgések egyre szaporodtak, azt hitte követi valaki.
Végre meglátta a kivilágított épületet. Síneken ment át, egy falu vasútállomásához jutott.
– Ez jó, van váróterem, meg kuka is – gondolta, mert nagyon éhes lett.
– Reggel mama azt ígérte, megsüti a krumplis lángost, biztos megették a részem – tört rá az emlék, de elhessegette – a mama elteszi a részem, ő nem olyan.
Odaért az épülethez, a biciklit letámasztotta, bement a váróterembe, keresett egy sötét sarkot, leült egy padra. Elfáradt, már a fáradság angyala bebujt a hóna alá, dorombolt, mint az otthoni cirmos cica, a szeme le is csukódott. Álmában krumplis lángost evett, sok tejfellel, reszelt sajttal. A szája szélén kicsordult a nyál.
Arra riadt csak fel, hogy valaki megrázta a vállát. Egy fiatal, mosolygós, szőke nő hajolt aggódva fölé.
– Hova utazol, ilyen későn?
– Hát, haza – mondta Pisti a világ legtermészetesebb válaszát.
– De hol a haza? – faggatózott tovább a pénztáros.
– Háté, mamámhoz – válaszolta Pisti.
Nagy nehezen kifaggatta, hova is tart Pisti, hol az a haza. Mikor megtudta, melyik faluba és kinél lakik, összecsapta a tenyerét.
– Hát én is odavaló vagyok, ismerem a nevelőanyád, mindjárt felhívom telefonon.
Mikor Nóri felvette a telefont, nagyon megörült, csak azon csodálkozott, miért a másik megye felé vette most az irányt a világjáró fia. De a válasz, kérdezés nélkül jött a telefonból.
– Mami, ne szólj a megyei rendőröknek, mert már haragszanak rám.
– Dehogy szólok, csak a gyámodnak, hogy jössz haza – nyugtatta Nóri. A pénztáros falubeli hölgy feltette biciklistől a vonatra, utánvéttel. Mikor hazaért és belépett az ajtón, mosolygott.
– Szia, mama, megyek fürödni – hajnali kettő volt –, ugye hagytál lángost nekem?
– Hagytam hát – mondta Nóri megkönnyebbülve, nem veszekedett, csak halkan megjegyezte – Remélem, Pisti ez volt az utolsó olyan utad, amiről nem szóltál előre.
– Nyugodj meg mama, holnap nem megyek sehová – mondta Pisti komolyan, közben falta a kihűlt lángost.
Két nap múlva újra elindult.

Kamasz szerelem

Nórin csak néha vett erőt egy rossz sejtés, de mindig elhessegette, mint a szemtelen legyet, ami a sütire száll, hogy túl nagy az egyetértés Pisti és Ági között
Volt egy állandó berögzült szokása, mániákusan leült mindennap a televízió elé az esti híradót megnézni a párjával. Ennyi járt neki is, meg érdekelte a világ sorsa. Ezt a félórát akkor se hagyta ki, ha vénasszonyok potyogtak az égből. Ez az idő kincsesbánya volt a gyerekeknek. Tudták, azt csinálhatnak, amit akarnak, Nóri kétszázas szöggel bele volt ütve a fotelbe, vigyázó szemei a világ dolgaira szegeződtek.
Hát ebben az időben indult el egy történet Pisti és Ági között. Érzelem, szerelem, csak gyerekes játék, nem tudni. De mindent felborított, amit Nóri okos fejével, türelemmel már kezdett létrehozni. A család, mint olyan, pár perc alatt megszűnt funkcionálni. Történt ugyanis, hogy kihúzta magából a kétszázas szöget, mikor a balsejtelmei felerősödtek, kiment az udvarra, szólítgatta a gyerekeket. Ági és Pisti a nagy kertben lévő szalmabála mögül ugrott ki, zavartságuk azonnal feltűnt Nórinak. Akkor meg végképp kétségbeesett, amikor a gyerekek elmondták, hogy bizony ez már egy jó pár televízióhíradó óta tart, hogy Pisti és Ági együtt elbújnak a szemük elől. Ők se tudják mi végből, de nekik is furcsa.
Külön-külön beszélgetett a két tinivel, meg akarta hallgatni mindkettő verzióját, mi is történik a háta mögött. Pisti nem szólt semmit, csak kék szemeivel nézte Nórit.
– Jól van, akkor Ágit kérdezem, mit műveltek mikor elbújtok együtt.
Áginál bedobta a vezércselt, egykedvűen megjegyezte, hogy már nyugodtan beszélhet, tudja, hogy miben sántikáltak kettesben. Ági dühös lett Pistire.
– Na, de hülye gyerek, mindent elpofázik, pedig ő találta ki az egészet! – rántott egyet a vállán.
– Én nem így tudom, te is benne voltál rendesen – adta a mindentudót Nóri, pedig csak reménykedett, hogy semmi sem történt, legalábbis olyan nem, amiből baj lehet később.
– Ne ijedezz mami, mindent megbeszéltünk, nem lettem terhes, ha arra gondolsz, tudok én magamra vigyázni! Ő mondta, hogy csináljunk kisbabát, most meg rám fogja. Csessze meg! – kiabált felháborodva Ági.
Nóri elsápadt arccal hagyta ott Ágit, aki tovább káromkodott, szidott mindenkit, hogy biztos beárulták őket. A hangos ordibálást maga mögött hagyva bement a szobájába, leült fáradtan a foteljába, kezébe vette a telefonját, de nem tudta, mit csináljon. Nem akarta elhinni, hogy vele ez megtörténhetett. Ott ült legalább fél órát, győzködte magát, hogy vissza lehet-e még fordítani az eseményeket, ha igen, akkor hogyan? Tudta, hogy lesznek nehéz élethelyzetek, felkészítették őket, hogy szembesülni fognak lopással, szenvedélybetegséggel, hazugságokkal. De ez más, Nóri erkölcsi rendje felülírta az összes józan érvet. Az ujjai lassan ütötték be a telefonszámokat.
– Üdvözlöm, ne haragudjon, hogy zavarom, ki kéne jönni hozzám, megbeszélni egy sürgős dolgot.
A Gyám még másnap felkereste a családot, fejcsóválva hallgatta a történetet, majd a gyerekek közé ült.
– Nincs semmi értelme külön-külön beszélgetni, ez most az egész családot érinti. Miért nem tudtátok betartani a szabályt, hogy testvérként éljetek?– tette fel a kérdést a férfi. A gyerekek hallgattak, mint a sír. Nóri is odaült a Gyám mellé, nézte őket szomorúan, látta, hogy Ági közömbös, mint mindig, de Pisti kamasz szemei igazi bánatot sugároztak felé. Rájött, hogy Pisti szerelmes, de Ági csak játszik a fiú érzelmeivel. A Gyám írt a jegyzőkönyvbe, de abban a pillanatban nem tudta megmondani mit csináljanak a továbbiakban. Tudták, hogy nehéz lesz megoldás találniuk. Nóri fejében kergetőztek a gondolatok, végig gondolta, hogy a felelőtlen eset miatt széthullhat a család. De ha hullik, ki fog elkerülni? Pisti? De ő már beilleszkedett. Ági? Ha megy, vinni kell Bettit is. Érezte, hogy Jó döntést hozni nem lesz egyszerű. mégis mi van, ha maradnak mind ketten tovább nála, hátha változnak – gondolta, de el is hessegette, tudta, hogy már soha nem bízik meg bennük. Furcsamód nem Pistit ítélte el, hanem Ágit,  az anyja régi közmondása jutott eszébe,” Nem tudják Katát táncba vinni, ha ő nem akarja”. 
– Próbáljátok magatokat visszafogni, ez nem játék, még gondolkodom, mi legyen. Nem szeretném, ha megismétlődne ez a felelőtlenség itt. Még gyerekek vagytok – búcsúzott el tőlük a Gyám.
Mikor kikísérte, megkérdezte – Ilyen esetben mit csinálnak más családoknál, hogyan tovább?
– Szerencsére nem sok van ilyen, nem irigylem magát. Elkel dönteni, melyik hagyja el a házat, másik közösségbe kell egyiket vinni. Aludjunk rá egyet, odabenn is megbeszélem, hogyan tovább.

A kamasz szerelem mérhetetlen érzelmeket kavar, pláne olyan szívben, akit először csap meg a szele. Szegény Pisti arra gondolt, mindenért ő a felelős, meg akarta oldani amit elrontott, lemondott a boldog otthonról, csak Ági ne sérüljön a butaságuk miatt.
Egyik nap elindult tejért a szomszédba a kétliteres üveggel együtt kis zsebpénzzel, póló alá dugott májkonzervvel nekivágott a nagyvilágnak.
Még aznap éjjel elkezdték a keresését. Nóri kétségbeesve hívta a gyámot.
– Pisti elment tejért, nem jött haza!
– Mióta van oda? Nyugodjon már meg asszonyom – kérlelte a férfi.
– Már három órája oda van, hétkor ment el, már este tíz van. Ilyet még sose csinált.
– Valaki menjen végig kerékpárral az úton, lehet, csak csavarog.
– Már végig mentünk, kerestük, de nincs sehol.
– Jól van, most hívja fel a rendőrséget, ha van valami reggelig telefonáljon. Nem zavar a telefon éjszaka sem, várom a hívást.
Nóri hívta a rendőrséget, bediktálta a gyerek adatait. Igaz azt mondták neki az országos körözés később indítsák el, de leszólnak a körzeti megbízottnak, nézzen körül. Hátha a gyerek csak cselleng.
Nóri nem feküdt le, ott ült az ebédlőben hajnalig. Akkor csörgött a telefon, hogy megtalálták. Nyolcvan kilométerrel arrébb, egy kamionra kéredzkedett fel. A sofőr, mikor meglátta a forgalmas út szélén bandukoló fiút, megállt neki.
– Hova ilyen későn fiatalember, a közelben egy lélek se jár, mit keresel itt?
– Csak megyek – mondta Pisti bizonytalanul.
– De hova fiam, hova mész? – kérdezte erélyesebben a kamionos.
– Háté, csak már hazamennék mamámhoz – válaszolt Pisti halkan, nagy kék szemeivel könyörgőn felnézett a nagydarab sofőrre.