Katerina Forest: Gender Jézus!

Kint szürke köd mocska ragad az utca kövén,
fekete varjak károgását szórja a szél.
Harang kondul, halottnak zenél,
érces ritmusa belsőnkben remeg.

Ma Jézus megszületett.

Vitát nyit róla a sok agyhalott  Senki,
ki is volt Ő, férfi vagy nő? Íme, itt az új gender lobbi!
Összegörnyedt pénzeszsákok tologatják a zsetont,
zsebünkből most forgatják ki a Holnapot.
Minek nekünk Szabadság, Fény, és Öntudat?
Az életünk a legvidámabb barakk, ahol 
a Közöny ágyán a lelkünk térdepelve sír. 

Ma Jézus megszületett!

A Félelem púpos, torzszülött gyermeke,
benéz az ablakunkon, ajtónkhoz oson.
Csendben időz, majd ököllel rácsap, ordítva
követel, engedjük be, hozzánk tartozik!
S mi lehajtott fejjel, ajtót nyitunk neki.

Már Jézus megszületett!

Kint szürke köd mocska ragad az utca kövén,
fekete varjak károgását szórja a szél.
Harang kondul, halottnak zenél,
érces ritmusa belsőnkben remeg.

Várjuk Jézust! Valahol már megszületett!

Katerina Forest: Félelmem

Alszik  még a város,  az ódon kövek

közt lapuló porszem sem mozdul,

hiába jajdul a sikátor ölén a szél.

Útjelző lámpák hunyorgó fényében

szitál a hajnali köd, könnyekké válik

a szennyes háztetőn, majd felfénylik

az utca macskakövén. Fázik a lelkem.

Riadok minden hangra, mit zörget

kint a szél, nyikorgó kapuk alján hever

a reggel, átölelve ringatja, mint anya

gyermekét, a nappalom torzszülött félelmét.