Katerina Forest: Gender Jézus!

Kint szürke köd mocska ragad az utca kövén,
fekete varjak károgását szórja a szél.
Harang kondul, halottnak zenél,
érces ritmusa belsőnkben remeg.

Ma Jézus megszületett.

Vitát nyit róla a sok agyhalott  Senki,
ki is volt Ő, férfi vagy nő? Íme, itt az új gender lobbi!
Összegörnyedt pénzeszsákok tologatják a zsetont,
zsebünkből most forgatják ki a Holnapot.
Minek nekünk Szabadság, Fény, és Öntudat?
Az életünk a legvidámabb barakk, ahol 
a Közöny ágyán a lelkünk térdepelve sír. 

Ma Jézus megszületett!

A Félelem púpos, torzszülött gyermeke,
benéz az ablakunkon, ajtónkhoz oson.
Csendben időz, majd ököllel rácsap, ordítva
követel, engedjük be, hozzánk tartozik!
S mi lehajtott fejjel, ajtót nyitunk neki.

Már Jézus megszületett!

Kint szürke köd mocska ragad az utca kövén,
fekete varjak károgását szórja a szél.
Harang kondul, halottnak zenél,
érces ritmusa belsőnkben remeg.

Várjuk Jézust! Valahol már megszületett!

2017.Karácsony

Katerina Forest: Magány

Hideg téli estén, míg kinn süvít a szél,

kis szobájában kuporog csendben.

Üres tekintete a messzeségbe néz,

míg az öreg kályhában pattogó szikrák

terítik köréje a tűzliliomok csokrát.

Már elfogytak a szavak, csak önmagában

beszél, s már hallani véli az égi zenét,

de mindig vissza-visszatér. Még vár.

Lehunyt szemhéja alatt futó homok,

miben az élete hintaszéken zokog, s ő

marékra fogja a föld porát, és szórja

magára a magány fájdalmát. Még vár!

Egy kézre, mi simítja öreg arcát, elűzi tőle

minden keservét, bánatát. Egy sejtelmes

fény átöleli, érzi, hogy nyújtani kéne karját,

 hogy elérje a kedves  ruháját. De a test már

 nem, csak a lélek mozdul. És még vár...

Kinn csikorgó kerekek zaja, hangos ováció.

A lélek szól hozzá - Nézdd! 
Eljöttek...  már ne várj!