Katerina Forest: Elfojtás

Csavarodó lián erős fatörzsön

ölelő szorítás, életért könyörgő.

Eső élteti, buján neveli,

támaszát benövi.

Már nincs napfény, se felhő,

csak félhomály,

csak támaszték már,

eszköz, végül akadály.

Erejét elveszi, nedvét kiszívja,

fuldoklik, könyörög:

életét hagyja.

Sudár fatörzsön folyondár inda,

egek felé tör, a földet elhagyja.

Engem is szorítasz, levegőm elveszed.

Nincs más már bennem, csak

korhadó testben szú ette lélek.

Pilinszky János - Utószó/ VIDEÓ /

József Attila: Majd megöregszel

Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed, s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyávog,
de a szobába csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a múltból ahhoz a magányos csendhez.

Majd tipegsz s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifjú képed, hozzá motyogod.
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem".

"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.

Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tűnődik, nem a vágy,
a bensődben: szeress-e, ne szeress-e?

Magadban döntöd el! Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e?
Mert elfáradt bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.

Katerina Forest: Súgjál ma

Súgjál ma este nekem egy dalt,
csak nekem, más ne hallja.
Ígérj nekem egy holnapot,
csak nekem, mielőtt meghalok.
Mondd el, hogy sohase feledtél,
csak engem szerettél, és mielőtt
elmentél, belőlem lelkedben
gránitból szobrot emelté