Üdvözöllek! Blogregényeim és verseim mellett sok irodalmi gyöngyszem is megtalálható az oldalon.
2017. december 21., csütörtök
Katerina Forest:Karácsony
Belépett a tél a völgybe,
zúgó fenyvesek közt jött le.
Lépte nyomán fagyott virág,
kővé dermedtek a fák.
Bolyhozta fehérre tó jegét,
ezüst jégkásával főzte levesét.
De csitt, ki sír az éjszakában,
a hósapkás kicsi házban?
Szélkezével kopog a tél
az ablak kristályos üvegén.
Benn egy didergő gyermeket lát,
ki sírva kérleli az anyját.
Valami nincs itt rendjén,
kavarta tovább a tél a hópihét,
majd besúgott az ajtó réseken
a tél egy csodás mesét.
Mesélt a télről, a havas tájról,
a vetést védelmező hó-paplanról.
Hogyha tavasz jön lába nyomában,
virágfüzér lesz a nyakában.
Mesélt a tél a karácsonyról,
a csodás, szent ünnepnapról.
Mikor ezüst szánkón jön télapó,
szeretet-zsákkal tele a szánkó.
A gyermek elalszik végre,
kicsi lelkében ott a béke.
Erdő mélyéről megrakott
szekeret húz két deres,
a házhoz érve prüszkölve megáll.
Az ablakon át az első napsugár
reggel a gyermekre rátalál.
Az anya mosolyog csendben,
benn már a boldogság tanyáz.
Kinn a tél zenél, orgonasíp a szél,
benn a házban gyermeknevetés,
velük a tavaszt váró remény.
Karácsonyfán imbolygó gyertyafény...
Hely:
Magyarország
Katerina Forest: KARÁCSONY GAZDASÁGI VÁLSÁGBAN
Félek, hogy itt van újra a Karácsony,
még egy pár hét, és a vágyott ünnep
követelődzőn vigyorog rám.
Kérdezi kajánul, megvetted már
a beígért ajándékot, a vasalót, a kabátot,
a mikrót, a kenyérpirítót, meg minden mást,
mit vár Jézuskától a család?
Havas köpenyét arcomba rázza,
jeges csókját homlokomra nyomja,
engem meg a hideg ráz.
Leveleket írok mindenkinek.
Rajzolok rájuk szíveket,
A szívek alá írok verseket.
Kedves családom, míg el nem felejtem,
az idén a gazdasági válságot kezeltem,
ezért átütemeztem a Karácsonyt, nem
jut a költségvetésből semmire.
Csak egy maradt, az is szerényen,
gőzölgő leves mellé az őszinteségem.
Fogadjátok nagy-nagy szeretettel!
Talán jövőre, ha elmúlik a világvége,
A fentieket újra átértékelve
készülök a szeretet ünnepére.
2012.december 10.
Katerina Forest: Kivágott fenyőfa
Nőni akart az égig,
felhők pereméig.
Fürdött volna fényben,
esőben és hóban.
Gallyait páholyként
madárnak kínálta,
takarta, óvta kincsét,
madár puha fészkét.
Pók hálóját ringatta
a szélben, ügyesen
bogarakra dobta.
Susogott, mesélt,
zúgott, ha fázott,
üde leheletét fújta
szerteszét, világba.
Egy reggel gépek
zajára ébredt.
Törzsében penge
hasítva mélyedt,
fájdalomtól remegve
fuldokolva dőlt el.
Gyantázó könnyein
nézett fel az égig,
ahová vágyott,
egyre távolodott.
Kivágott fenyőfa
egy éjszakára,
hamis díszekkel
felcicomázva,
haldoklik egy
városi szobában.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)