Translate

2018. október 2., kedd

Katerina Forest: Hová meneküljek?


Villám hasított le a fekete égből,
tűz hányta a szikrát a száraz avaron,
lovak patája dübörgött a csendben, szaggatva
a síró földeket – Hová meneküljek?
Rothadó termés a fákon, mezőn kóróvá
aszott virágok, humuszba érlelt rovarhullák,
zúg a jajszó a hegyek felett: Mondd,
hová meneküljek?
Síró gyermek néz anyja szemébe,
kicsi szívében reszkető félelem, éhes,
mégse kér… az ajtón dübörögnek…
– Kérlek, segíts, hová meneküljek?

JÓZSEF ATTILA: (KARÓVAL JÖTTÉL … )


Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,
mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.
Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?
Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.
Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.
Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.
1937. nov. 24.