Translate

2017. március 10., péntek

Katerina Forest: Most csak egy percet kérek


Most csak egy percet kérek, egy rezdülést,
egy akkordot a hegedű húrján, érintést
a széltől, arcomról lesikló selyemkendőt,
fénysugarat a szemembe,  egy szót, fájón
esdeklőt,  illatot kérek, bódítót,
hogy érezzem élek, érzek, látok,

még itt vagyok, még fájok

Szepes Mária


Katerina Forest: TERROR


Még gyengülő karod az égnek emeled
a sebek mik rajtad vérzenek,
már nem fájnak, kikapcsolt neuronok
körbecsókolják lelked,
már csak zsibbadtan révedsz a semmibe.
Elfeledett emlékek kopognak, jönnek,
összemosódik a múlttal a jelen.
Átok van rajtad, már régen érzed.
Égett hús szagát öklended a mélybe,
mocsokban feszül a miatyánk, rózsa
füzéren simul, hintázik a halál, bús, széttépett
hited a pokolra alá száll, érzed, illan már,
elgyötört testedből a lélekláng.


Katerina Forest: Maradj még


A mennyezet repedéseibe bújik a lét,
aláhullok, nem érzem a mélységét,
csak a hideg leheletét, hív az enyészet.
Haldoklom.

Ne félj tőlem, ne sirass engem, csak
maradj velem, simítsd a homlokom
min száz év gyötrelmének ráncai
simulnak el, vágyva a végtelenbe.

Már lidércet látok, rám mered,
orromban érzem bűzét a végnek, de
ne hagyj egyedül, még maradj velem.

Ott a fényben, ugye te is látod,
ott áll anyám és rég halott bátyám,
mintázza őket a vízióm, félek
mi lesz veled, ha velük elmegyek?

Most mintákat rajzol a fény, tűnik
a remény, látom riadt szemedben
az elengedést. Kicsit maradj még.

Kinn az éjben a kuvik dalol, a hold
teljes pompában ragyog, levél
se zizzen, az óra megállt, most hagyjál,
ez az én halálom.