Katerina Forest: Most csak egy percet kérek

Most csak egy percet kérek, egy rezdülést,

egy akkordot a hegedű húrján, érintést

a széltől, arcomról lesikló selyemkendőt,

fénysugarat a szemembe,  egy szót, fájón

esdeklőt,  illatot kérek, bódítót,

hogy érezzem élek, érzek, látok,

még itt vagyok, még fájok

Szepes Mária

Katerina Forest: TERROR

Még gyengülő karod az égnek emeled

a sebek mik rajtad vérzenek,

már nem fájnak, kikapcsolt neuronok

körbecsókolják lelked,

már csak zsibbadtan révedsz a semmibe.

Elfeledett emlékek kopognak, jönnek,

összemosódik a múlttal a jelen.

Átok van rajtad, már régen érzed.

Égett hús szagát öklended a mélybe,

mocsokban feszül a miatyánk, rózsa

füzéren simul, hintázik a halál, bús, széttépett

hited a pokolra alá száll, érzed, illan már,

elgyötört testedből a lélekláng.