Nádasdy Ádám: Tűnődni

 

Egyedül kéne, vagy valakivel,

hajnalban, mikor csendesen kikel

a növények friss, sárgásvörös szára,

vagy este, mikor elfárad a lába

a kutyának és ájultan hever,

egyedül kéne, vagy valakivel,

olyan helyen, ahol lelóg a fátyol,

ahol az ember szabadlábon gázol,

és kikontrasztosul a jelenképe,

ha van egy parkettázott teremféle,

tükrös falakkal, ahol nem vitás:

áll mögöttem vagy nem áll senki más?

alkalmas alkalom kell, ott, ahol

a véletlen a karomba karol:

a vonat dübörögve megy a hídon,

hogy mindenki büntetlenül vonyítson

(a száján persze ne látszódjon semmi),

így kéne együtt tűnődésbe menni,

vagy mégis egyedül, megbontani

a napok rendjét és a holnapi

újságokért lemenni a Blahára,

a fagylaltosnak reumás a válla,

nem ad szívesen. Szóval egyedül,

vagy valakivel, hogyha sikerül.

Baranyi Ferenc Hétköznapi istenhozzád

Nincs mit mondanom - nincs mit mondanod. Szemed jégvirág borítja - már mögé nem láthatok. Nincs mit mondanod - nincs mit mondanom. Párosan viselt magányunk súlya nem megosztva nyom: egészben a válladon, egészben a vállamon. Ne értsd félre, ha kereslek: rád találnom nem öröm, tűnt ölelés emlékétől unt öleléshez szököm. Varázsod szét így töröm. Válni kell. A szív nem nézi, mit cipel, csak éppen már nem bírja el