Translate

2017. március 12., vasárnap

Katerina Forest :Egyszer véget ér


Egyszer véget ér az álom,
jól tudom.
De addig hiszek és álmodom.
Egyszer véget ér az út,
amin megyek.
De míg látom a fényeket,
nem pihenek.
Egyszer magam maradok,
mert angyallá változol,
Elmerülsz az ég kékjében.
Egyszer véget ér az álom,
felébredek.
Síró hajnalon kereslek,

hol vagy kedvesem?

Katerina Forest: TESTBESZÉD



Kérdezlek, de nem válaszolsz.
Nézel rám, és elhajolsz.
Testbeszéd.
Szavak nélkül üzentél,
hogy kettétört valami benned.
Nem érintesz, és nem ölelsz.
A távolság egyre nő közted és köztem.
Keresem,
az okot, a hibát, hogy hol tévedtem,
mit nem vettem észre,
mikor tévesztettem, mikor nem követtem
a józan logikát. Legyintesz.
- Mit keresel?- Ne keress logikát!
Az érzelmek tengerén törött hajó a józan gondolkodás.

Katerina Forest: HA ITT AZ IDŐ





Ha itt az idő és szól fentről egy angyal,
- Készülj, már az óra lassan lejár!
Megkérem én az angyalom, ne siessen
oly nagyon, mert sok munka vár még rám.

 Földi emlékeim, itt nem hagyhatom.
Készülődök és pakolgatok mindent,
mi  szebbé tette földi életem.
Gyűjtök a patakból gyöngyös csobogást,

Szél hátáról zizegő levelet, virág szirmát,
 illat kavalkádból pihe párnát.
Felkeresem a régi szép helyeket.
Elteszem a fényképeket, leveleket,

a laptopom, a szemüvegem, hogy lássam
ott fen a halhatatlan világban
mi történik életem nyomában.
Viszem a tollat és a naplóm, a székem az

asztalom, a kedvenc bögrém, a reggelt,
a kávém illatát, az éjszakát a kedvest.
Ha szólít az angyal, akkor sietnem kell,
hogy még egyszer átöleljelek,

kérjelek,  bocsáss meg nekem,
hogy elmegyek. Nekem könnyű lesz már,
de  te sírón magadra maradtál.
Vigasztalón súgom, szárítom a könnyed,

Emlékeim rólad mind –mind elviszem,
Ne sírj hát kérlek, értem kedvesem.