Beköszöntött újra a tél.
Vastag a hótakaró, mint a paplan,
tetejére kérget vont a hideg szél.
Kristályragyogás a nap csillaga
tündököl rajta ezer sziporka.
A kis falu már nem látszik a hótól,
elzárt útjain elakadt a hókotró.
Jön a Karácsony, mindenki boldog,
a faluban csendül a harangszó.
Fázós emberek sora indul, hogy
templomában az Istennek,
megköszönje a Szentléleknek,
hogy Jézus megszületett.
Csak anyó és apó nem megy sehova.
Pattogó tűz mellett hallgatnak.
Szobájukat se díszíti karácsonyfa.
A megváltót várják már napról napra,
vigye őket a Menyek országába.
Nincs már öröm az életükben,
csendben gondolnak gyermekükre
ki elment tőlük messze idegenbe.
Apó figyel , kinn a hó ropog,
lépéseket hall, közeleg valaki.
Nehezen kel, már a kilincset fogja
szíve kalapál, már bent kiállt
a lélek, hogy megjött, akit várt,
az elveszett szeretett gyermek.
Az ajtó tárul, a hideg betódul,
hólepte ruhában ott a mosolygós
család.
Könnyeik patakját egymásba folyatják,
nem kell a szó, elcsukló a sírás.
örömkönnyek hullnak,
öleli egymást a síró család.
Ekkor lép előre egy törékeny kisleány
Fia szól- Ő az unokád, elhoztam
hozzád.
Kinn nagy pelyhekben újra hullt a hó,
benn már boldog volt apó és anyó.
Karácsony elhozta ajándékát
varázsolt nevetést, könnyet
fenyőillatú szobát, szeretetet.
A templomban még zeng az ének,
- Köszönöm Uram, hálás vagyok néked.
