Translate

2024. április 3., szerda

Katerina Forest: Lépés előny


Csak a surranó kavics mi léptem alatt
csikorog,a bennem megrekedt belső világ
 hallgat, nem kiállt, nem tépi szét agyam,
nesztelen siklik a tudatom, nem látlak.

A hiányérzet mi benned él, mégis átlép
hozzám, gyengéden érinti lelkem- Ne félj
- szól-  nem okollak a testi hibámért.
Lezárt szemhéjam alól nézlek. - Ki vagy?

Csak egy ember, kinek testében amazon
időz, belső hatalma szelíd, kegyes titok,
és arról álmodik minden éjjel, hogy jár,
kihúzott gerinccel a szélben dacolva áll .

És már nézem, a hiányzó végtagokat,
amin élet fájdalom rajzolta körvonalak
csúsznak a semmibe, s hiába közvetít felém
megalkuvást a testbeszéd.


Katerina Forest: KÖD



Látod, a köd hogy hasal a tájon? Mint az én
lustaságom a hajnali ágyon. Vak szemmel
fényt keres, nyújtózkodik a szürke mocsokban.

Látod az utca emberét, kik lehajtott fejjel
sietnek elérhetetlen céljaik felé, szempillájukon
rebben a köd lecsurgó szennye, undorodva
törlik magukról mintha a sors hányadéka lenne.

Arcukra fagyott mosolyukból gyöngyfüzért fon
a hideg reggeli szél, görgeti maga előtt fel a hegyre.
S ott elcsitul. Mögötte feloszlik a köd, mindhiába.
Szürkén vonaglik a sárban a lét, lyukas bocskorában.