Mindig
gyilkolnak valahol,
lehunyt pilláju völgy
ölén,
fürkésző ormokon,
akárhol, s vígaszul
hiába
mondod, messzi az!
Sanghaj, vagy Guernica
szivemhez
éppen oly közel,
mint rettegő kezed,
vagy arra
fenn a Jupiter!
Ne nézz az égre most,
ne nézz a
földre sem, aludj!
a szikrázó Tejút
porában a
halál szalad
s ezüsttel hinti be
az elbukó
vad árnyakat.
1937
|
Üdvözöllek! Blogregényeim és verseim mellett sok irodalmi gyöngyszem is megtalálható az oldalon.
2017. március 31., péntek
Radnóti Miklós : Aludj
Katerina Forest: MÁR FÁRADOK
Már fáradok, sokáig nem hittem
el,
hogy ilyen nehéz lesz az élet. Ha
tehetem, elbúvok csendes árnyú
fák
alá, nézem, hallgatom a
mikrovilágot
kívül-belül. A levelet cipelő
hangya erejét
Nem csak az öregség, nem csak a világ
elől
menekülök, hanem önmagam elől is.
Talán belülről szóló hangtól választ
kapok, a belső káoszból rendet
teremtve újra erős leszek.
A belső önmagamnak ezernyi kérdést
felteszek: – Hol rontottam el?
Ki vagyok én, miért születtem, és
egyáltalán, miért ilyen
tébolyult a lelkem?
Nem látom tisztán az ösvényeket,
újra elkerül a megoldás, a felismerés,
mert az EGÓ uralkodik felettem:
–Te osztod a kártyát, dobd a lapokat,
kihívás az élet, nem csak hangulat,
tiéd a világ, birtokoljad!
Csak bent szól a lelkemben
legbelül egy halk hegedű.
Miért nem élem az életem
tisztán, egyszerűn?
Hely:
Magyarország
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)