Translate

2017. április 7., péntek

Katerina Forest: Jézus jöjj vissza




Ha Jézus keresztjét most cipelné, 
és vállára most venné  az emberiség  
összes bűnét, alatta összeroskadna fél úton. 
Könyörögne hozzánk, váltsuk meg lelkét,
                                                                
hogy tisztuljon hite, van értelme,
hogy értünk gyarló emberekért  halálba
 menjen. Hogy vérző kezéből kiálló szögek,
nem hiába folyatják drága szent vérét.
 Hogy lesz értelme a mennybe menetelnek,
a feltámadásnak, és vezetőnk legyen
újra, elvigyen bennünket a Kánaánba.

Szent Jézus, ez a nép már nem a
régi! Júdások tanítványai, hitszegők,
bűnösök, harácsolók, kizsákmányolók,
erősebbek itt már, mint a hitben alázkodók.
Mégis, ne csüggedj. Jöjj vissza
hozzánk, állj az út végére, hirdesd az

 igét, a szeretet erejét, Húsvét Ünnepén.
Letértünk az útról, mögöttünk omlik
a hegyoldal, kövek torlaszán át nincs
visszaút, csak egy új ismeretlen világ,
mi előttünk áll. Adj reményt hozzá.

Tisztítsd meg lelkünk, bocsásd meg
bűnünk, mert nagy a mi vétkünk.

Katerina Forest: Lépés előny


Csak a surranó kavics mi léptem alatt
csikorog,a bennem megrekedt belső világ
 hallgat, nem kiállt, nem tépi szét agyam,
nesztelen siklik a tudatom, nem látlak.

A hiányérzet mi benned él, mégis átlép
hozzám, gyengéden érinti lelkem- Ne félj
- szól-  nem okollak a testi hibámért.
Lezárt szemhéjam alól nézlek. - Ki vagy?

Csak egy ember, kinek testében amazon
időz, belső hatalma szelíd, kegyes titok,
és arról álmodik minden éjjel, hogy jár,
kihúzott gerinccel a szélben dacolva áll .

És már nézem, a hiányzó végtagokat,
amin élet fájdalom rajzolta körvonalak
csúsznak a semmibe, s hiába közvetít felém
megalkuvást a testbeszéd.


Katerina Forest: Kilakoltatás



A végzés tegnap jött. Lassan bontotta, a boríték
zörgött, reszkető keze alatt. Szédült… vegyél mély
levegőt… mondogatta, közben olvasta halálos ítéletét.
Csak ült, mint a szobor, a szó a fájdalomtól megfagyott.
- Anya mi baj? Görbült a gyermek szája, ijedten nézte
anyja fakó szemét. Ő csak mosolygott, - Semmi fiam,
 semmi. Csak jött egy levél. Azt írják, holnapra pakoljunk,
elkel hagyni a házunk. - Hová megyünk?- sírt csendben a fia.
- Nem tudom, valahová. Isten majd megsegít.

Reggel csomagolt… lassan, vánszorogva. Régi fényképek,
 bögrék, emlékek, minden dobozban. Már nem sírt, szeme
 száraz kút. Az ajtóba emberek, mogorvák, csendesek.
A bútorok a székek, az emlékek, a ház előtt a porban.
 A ház ajtaja zárult. A fiú anyjára könyörögve néz.- Becsaptál
engem, nincs is Isten! Ha volna, itt lenne, a bácsikat elkergetné!
Az anya háta meggörnyedt a szégyen terhe alatt, halkan szólt,
könnye kicsordult. - Van Isten fiam, csak messze jár, onnan ide nem lát.


Egervári József : Pillanatfelvétel


A csönd rákúszik
a megfagyott világra,
s jégvirágba öltözteti
fűtetlen szobák mélyén
vacogó gyerekek
huzatos álmait...
Aztán eloson a tél,
kevély szelek
nem csitulnak,
jön a tavasz,
gyom veri fel
egykor szép kertek
nem művelt földjét,
s parlagon hever
idő, emlékezet...
Az újságos rosszkedvűen
bezár,
közmunkás kapirgál
unottan omló vakolatú
jövendő alatt,
szakadt kabátja zsebében
újságpapírba rejtett
fél szelet zsíros kenyér
lapul..
Óriásplakáton photoshoppal
mahinált jelen somolyog,
okot kerülve,
következményt tagadva,
celebsors fényes díszletei
között,
hol minden gyönyörű
és örök,
drágán íródnak
olcsó komédiák...
Máshol meg, penész és húgyszag
tüdőt maró elegyében
olcsón, pénztelen
is teremt az utca, a tér
drámát,
eltévedt,
fintorgó dámák
menekülnek,
a valóság bűze fertőz,
szégyen elől fut, ki tud,
s míg itt, meg ott néha
elhullik egy ember,
közönyáriától
süketül a nép...
Állítólag rozsdás kórházi
vaságyakról nem születnek
versek,
rémtörténetekből meg
van épp elég...
És most ismét
sötét és hallgatag minden est,
kutyák vonyítanak Holdat,
disznók falják fel
a korpa közé keveredettet,
palota szépül,
szobrot lop térre éj,
a félelem szagú
csönd alázatos,
a píár kevély...
Búcsúcédulákra
írva üzenet:
„annyit érsz,
amennyid van!” –
teljesen mindegy,
élve vagy holtan!
A sors nem kegyes,
kocsmák pultjának
bádogjára rajzolva
kifutott sörhabból
a jövő...