Translate

2017. március 7., kedd

Katerina Forest: NAPLEMENTE



A nap óriás vörös gömbje a horizontra ért,
ringott még kicsit a tó vizén,
játszott a faleveleken, pasztellt festett, majd
szürkét, utána maradt a sötétség.

Naplemente, mindennap csodálom, az ég
üzen felém, új nap jön holnap,
vele együtt egy új remény.

Mi lesz akkor, ha zárt szemem nyitni nem
tudom, hiába minden erőfeszítés,
ha eljön értem az örök Naplemente,
és nem virrad a reggel ?

Katerina Forest: EL INNEN...



Az est ráborul a tájra
koromfekete köpenye alatt
pihen a föld.
A sápadt Hold fekszik a felhők
mögött.

Surran a tolvaj, halkan
észrevétlen,
mordul a láncos kutya.
Zörög a haraszt, reccsen az ág,
félelem figyel a fán.

Fordulsz az ágyban,
az álom tovaszáll.
Nyitott ablakodban
könyököl a túlvilág.

Nyomsz egy híreket,
kergeted a szellemeket.
Bámulod a képeket.
Pusztítás, tüntetés, éhezés,
válság, ígérgetés.

Ülsz és várod a csodát.
A tolvaj ügyes,
viszi a pénzes ládikád.
Ész nélkül keresed a kulcsot,
hogy nyiss egy másik ajtót,
- El innen….

Katerina Forest: Nőnap


Emeld fel a fejed és állj ki az utcára,
akaszd a táblát elgyengült válladra,
sírd a nagyvilágnak fájó könnyeid,
hátha a patakból tenger kerekedik.

Ne görnyedj a szégyen igájában,
ha kell, halálig tarts ki igazadban.
Vakok és süketek közt törd az utat,
utánad ők úgyis vesztükbe hullnak.

Te vagy az élet, a bölcső, a hit,
a termékeny jövőt hordozó,
kinek lelkén most vasbilincs,
mit már szétfeszít a fájdalom!

Simogasd gyermeked fejét,
ringasd álomba gyengülő hitét,
hogy holnap már nem éhezik.
Leszáll a földre egy tündér,

csillámport szór köréje,
reggelre mire a nap ébred,
a bögre tej mellé kenyér lesz.

Téged ünnepel ma a világ,
sok- sok szenvedő Máriát,
Te mégis könnyes szemmel
ott állsz az út porában, kéred

- Szánjatok emberek, éhezem,
velem éhezik a gyermekem!

Wass Albert: Így jó élni!



Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a Földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel.
Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra.
Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne.
Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él.
Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény.
Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz.
Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok.
Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük.
Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.
Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz."