Szabó Magda

 "Vannak pillanatok az ember életében, amikor (...) megérzi, hogy ettől a másodperctől fogva valami ezentúl másképpen lesz. Nem tudja mindig pontosan kikövetkeztetni, hogy az eljövendőben milyen mértékig, mennyire és hová vezetve befolyásolja elkövetkező napjait az a valami, de hogy olyan történt vele, ami miatt az a bizonyos "ezentúl másképpen" bekövetkezett, az kétségtelen

Szabó T. Anna - Lenni a mindent

Mit akarok? A levegőt, egészen.

Hogy áramlása bizsergessen át.

Hogy ürességet foglaljon a térben,

tűzzé telítse az energiát. Lenni,

a mindent vonzó mágnesesség

két kíméletlen pólusa között

(lenn hideg föld, fenn nappá robbanó ég)

és érezni a selymes levegőt.

Úgy bomlani ki minden mozdulatból,

mint szárnycsapásból lebegő madár,

ahogy a tágas, áramló magasból

a célra tart, a zuhanásra vár.

Telítődöm a tűzzel: lebegek.

Magamban hordom saját egemet.

Sárhelyi Erika - Csendpercek

 

mint márványban a finom erezet

úgy lopakszik át szívemen a csönd

elringat karján az emlékezet

s a béke mint gondosan vetett föld

lassú-szépen virágzik ki bennem

beborítva a gondok erdejét

csupa illat íz és fény a lelkem

a csend rám lopja könnyű köntösét

Tóth Krisztina: Ellentétes irányú metrók

 

Neked most jó lehet:

nem görgetsz tovább, rágatlan falatot,

alamuszi képpel a szádban,

amíg a felnőttek esznek: te vagy az angyal.

Este, ha épp a gyerekedet fürösztöd,

nem csöng bele a telefon:

máskor se csöng, te persze hívsz azért,

egyenletes szúrás az éjszakában.

Nem futunk össze a buszon se,

a véletlenek gyönyörű

összjátékának vége most, a kormozott ég

mögött vonul tovább a pillanat,

és nem lobban ki majd a délelőtt, ha

a dupla üvegajtó elé nem akasztod

üggyel-bajjal a bordó takarót fel.

(Ott hagytam, töksötét van.)

A vers címét köszönöm különben:

jelentkezem majd én is, ott leszek

a naptáradban, névtelen nyolcadik nap,

nem tartozik és nem tart sehová.