Szabó Magda

 "Vannak pillanatok az ember életében, amikor (...) megérzi, hogy ettől a másodperctől fogva valami ezentúl másképpen lesz. Nem tudja mindig pontosan kikövetkeztetni, hogy az eljövendőben milyen mértékig, mennyire és hová vezetve befolyásolja elkövetkező napjait az a valami, de hogy olyan történt vele, ami miatt az a bizonyos "ezentúl másképpen" bekövetkezett, az kétségtelen

Ágh István: Befejező

 

Jobban hiányzom erkélye madarának,

keze sem melegebb,

mint ez a vasnyelű kés kezemben,

ha egy utcai lámpa

több kedvességet áraszt,

mit keressek mellette, mért szeressem?

Már csak pusztulnom lehetne miatta,

akit magammal fölcseréltem, úgy szerettem,

hát elhagyom pofon, ölelés nélkül,

hogy légzését is elfeledjem.

Szabó T. Anna - Lenni a mindent

Mit akarok? A levegőt, egészen.

Hogy áramlása bizsergessen át.

Hogy ürességet foglaljon a térben,

tűzzé telítse az energiát. Lenni,

a mindent vonzó mágnesesség

két kíméletlen pólusa között

(lenn hideg föld, fenn nappá robbanó ég)

és érezni a selymes levegőt.

Úgy bomlani ki minden mozdulatból,

mint szárnycsapásból lebegő madár,

ahogy a tágas, áramló magasból

a célra tart, a zuhanásra vár.

Telítődöm a tűzzel: lebegek.

Magamban hordom saját egemet.

Sárhelyi Erika - Csendpercek

 

mint márványban a finom erezet

úgy lopakszik át szívemen a csönd

elringat karján az emlékezet

s a béke mint gondosan vetett föld

lassú-szépen virágzik ki bennem

beborítva a gondok erdejét

csupa illat íz és fény a lelkem

a csend rám lopja könnyű köntösét

Tóth Krisztina: Ellentétes irányú metrók

 

Neked most jó lehet:

nem görgetsz tovább, rágatlan falatot,

alamuszi képpel a szádban,

amíg a felnőttek esznek: te vagy az angyal.

Este, ha épp a gyerekedet fürösztöd,

nem csöng bele a telefon:

máskor se csöng, te persze hívsz azért,

egyenletes szúrás az éjszakában.

Nem futunk össze a buszon se,

a véletlenek gyönyörű

összjátékának vége most, a kormozott ég

mögött vonul tovább a pillanat,

és nem lobban ki majd a délelőtt, ha

a dupla üvegajtó elé nem akasztod

üggyel-bajjal a bordó takarót fel.

(Ott hagytam, töksötét van.)

A vers címét köszönöm különben:

jelentkezem majd én is, ott leszek

a naptáradban, névtelen nyolcadik nap,

nem tartozik és nem tart sehová.