Radnóti Miklós: MINT ÉSZREVÉTLENÜL

Mint észrevétlenül álomba hull az ember,
úgy hull az ifjukorból a férfikorba át;
már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel
s apányi lett körötte már egyre több barát.

Apa és kisfia most együtt látogatják,
s a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt,
ki érti még lobos szivének sok kalandját,
s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt.

De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már,
megrendelésre fordít, eladja verseit,
már szerződést bogoz, számolgat és protestál
s megélni néki is csak a mellékes segít.

Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy,
e hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett; –
kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy,
a bús kamaszt igéző méz és dió helyett.

És tudja, nyáron is lehullhat egy levél,
hiába táncol és csal a forró emberész,
s minden megméretik, ha egyszer majd nem él;
sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész,

de megtanulta, hogy fegyver s szerszám a toll,
s ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant,
s hogy eljut így is ő mindenhová, ahol
mezítlen él a szándék és perzsel a kaland.

És míg tollára dől, a gyermekekre gondol,
és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg,
mert értük dolgozik, akár a néma portól
csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők.

1943

*

Faludy György: Apocalyptica

 

Jónás Györgynek

Plutóniumot tart a holnap marka.

A bornak nincs íze.

Ki él, az mind a világot akarja

megváltoztatni, de

önmagán változtatni nem szándékszik

itt többé senki se.

Ínséges ezredek

után a bőség vulkánján táncolnak:

hervadt agyak, dagadó alfelek.

A volán mellett mindjárt Nagy Sándornak

képzelik magukat.

Mindent unnak, csak a párzást nem unják.

A szerelem többé már istenarcát

nem fordítja felénk.

Sokat tudunk. Ha kevesebbet tudnánk,

tán többet értenénk.

A jövő felé nem nyílnak utak.

Csak a közember lábvize a jólét.

Ha háborogsz, akárki megugat.

Mit hasznosnak hívnak, haszontalan –

jegyezd meg jól ezt, süllyedő hajón élsz

s mindennek vége van.

Az igazságot karóba húztátok,

a szépség elfutott,

menedzserek, tőkések, párttitkárok

mohó béltraktusok,

politikusok, gyilkos idióták,

technokrata herék:

elvesztettük mindörökre a jóság

misztikus gyökerét.

*