Üdvözöllek! Blogregényeim és verseim mellett sok irodalmi gyöngyszem is megtalálható az oldalon.
2018. december 22., szombat
9.-ik jó tanács 2019-re
9. Ne akard megvásárolni a boldogságot ! Sok olyan dolog van, amire vágyunk, és sokba kerülnek. De az igazság az, hogy azok a dolgok, amelyek igazán boldoggá tesznek – a szeretet, a nevetés és a szenvedélyünk végzése – teljesen ingyen vannak.
2018. december 20., csütörtök
8.-ik jó tanács 2019-re
8. Ne vádold magad régi hibáidért ! Lehet, hogy nem a megfelelő embert szereted, vagy nem a megfelelő dolgok miatt sírsz, de mindegy, mennyire fordulnak rosszra a dolgok, egy biztos, a hibák segítenek nekünk, hogy megtaláljuk a nekünk megfelelő személyt és dolgokat. Mindannyian hibákat követünk el, küzdelmeink vannak, és még bánjuk is a múltbeli dolgokat. De nem vagyunk azonosak a hibákkal, a küzdelmekkel, és itt vagyunk MOST azzal az erővel, amivel formálni tudjuk a napunkat és a jövőnket. Minden egyes dolog, ami valaha is történt az életedben, egy olyan pillanatra készít fel téged, ami a jövőben fog bekövetkezni
2018. december 10., hétfő
Katerina Forest: ÉHSÉG
Sétált, mint aki ráér,
lassan, szinte észrevétlen.
Nézett az üvegfalon át egy
csodálatos idillt. Szeme
körbeölelte, a vértől rózsás
sertéskarajt, cirógatta a zsíros
falatokat. Nyála csorgott, már
patakba folyt, ádámcsutkája
le-föl mozgott. Elképzelte
a gőzölgő levest,az illatos
sercegő húst, szinte beleszédült
a vágyba- Kér valamit?- szóltak rá.
Arcát gyorsan igazítva
szerény mosolyra húzta,
- Semmit kedveském, csak nézelődök.
De sírt az éhség az álarc mögött.
Az utcán sóhajtva nyúlt a kidobott
szemétbe, lehajtott fejjel
tovább lépve, kenyérhéjat majszolt.
Hely:
Magyarország
16. jó tanács 2019 - re
“A csodát nem kívülről küldik, hanem belülről idézed meg. Aki ezt nem érti, ki van téve annak, hogy amire vár, sohasem jön el.”
2018. december 9., vasárnap
7.-dik jó tanács 2019-re
7. Ne félj hibákat véteni ! Ha csinálsz valamit és elrontod, az még mindig legalább tízszer hatékonyabb, mintha nem csinálnál semmit. Minden sikerhez a kudarcokon keresztül vezet az út, és minden kudarc közelebb visz a sikerhez. A végén sokkal jobban fogod bánni azokat a dolgokat, amiket NEM tettél meg, mint amiket megtettél.
6.-ik jó tanács 2019-re
6. Ne kapaszkodj a múltba ! Nem tudod elkezdeni az életed következő fejezetét, amíg az előzőt olvasod újra és újra.
2018. december 8., szombat
5.jó tanács 2019-re
5. Ne akarj valami lenni, ami nem vagy ! Az élet egyik legnagyobb kihívása az, hogy önmagad légy egy olyan világban, amelyik próbál olyanná tenni, mint mindenki más. Valaki mindig csinosabb lesz, valaki más okosabb, vagy fiatalabb, de sohasem lesz olyan, mint te. Ne változz azért, hogy az emberek kedveljenek! Légy Önmagad, és a megfelelő emberek szeretni fogják a valódi énedet!
4.-ik jó tanács 2019-re
4. Ne szorítsd háttérbe a saját igényeidet ! Az a legfájdalmasabb dolog, amikor elveszíted önmagadat, miközben túlzottan szeretsz valakit, és elfelejted, hogy te magad is különleges vagy. Igen, segíts másokon, de segíts önmagadon is! Ha valaha is ott volt az ideje, hogy kövesd a vágyaidat és valami olyat csinálj, ami neked fontos, akkor az a pillanat most van itt.
3. jó tanács 2019 -re
3. Ne hazudj önmagadnak ! Bárki mást becsaphatsz a világon, de önmagadat nem tudod. Csak akkor lépünk előre az életben, ha kockáztatunk, és a legkockázatosabb dolog az, amikor megpróbálunk őszinték lenni önmagunkkal szemben.
2018. december 3., hétfő
Katerina Forest: Szürkül a világ
Minden
zajos, a szél is odakint, zörgeti az öreg diófa lehullott leveleit, nyikorgassa
a kiskaput. Hallom, hogy nekifeszül a házam tetejének. Néha beoson a tornác
alá, megszólaltassa a szélharangot. Kísérteties az este, de lehet, hogy csak én
érzem annak. Egész nap hőhullámok gyötörtek, néha úgy éreztem jártányi erőm
sincs, csak vonszoltam magam, csak az akarat vitt előre egész nap.
Régen
minden másként volt, a napjaim beragyogta mindig egy kis fény, egy mosoly egy
érintés. Egy virágsziromról legördülő esőcsepp, az eső illata, a szivárvány az
égen. Természetes volt a lelki békém, ami megnyugtatott bármilyen konfliktus
közepére csöppentem. Ez az érzés elmúlt. Kifaragta belőlem az idő kicsorbult
kése, kitörölte a ragyogást, az illatokat, a szivárvány égre festett ívét.
Reggel
fáradtan kelek és reménytelenül. Fakul és szürkül a világ körülöttem. A fákon a
levelek rozsdásan lógnak, a gyümölcsei betegek. A hajnali ég opálos, szürke,
nincs kék ragyogás, a repülők halk morajjal húzták egész éjjel felettem a
halotti leplet. Ez a világ már nem tölti be a lelkem boldogsággal.
Visszamegyek
a házba, elhúzom a függönyöket, áramtalanítom a laptopom. Nem akarok új
híreket, amik bombázzák az agyam reggeltől estig. Nem akarok szemét reklámokat,
amik diadalmasan rikoltják a műanyag világ himnuszát. Nem akarom tudni percről
percre, hogyan pusztul el a Föld. Hogyan pusztít és milyen kegyetlenül a
civilizáció. Nem akarok szomjazó éhező gyereket látni, se dagadt új gazdagokat.
Nem
akarom tudni hány faj pusztult ki a földön, milyen területet irtottak ki az
esőerdőkben, azt se hogyan mérgezik a tengereket. Nem akarok semmiről tudni, az
erkölcstelen lezüllött világról se, ahol lelki betegek tömik magukba a
gyógyszernek nevezett mérgeket. Nem akarok megfejteni egy összeesküvés
elméletet se, azt se, hogy ki robbantotta fel Amerikában az ikertornyokat, ki
akarja gyarmatosítani az emberi fajt? BÉKÉT akarok, nyugalmat!
Olyan
jó ülni a csendben… egyedül vagyok. Kint maradt a szél, a félelem, a
bizonytalanság.
De
kúszik hozzám a félhomályban a tudat, kúszik az önvád. Rikácsol rám, mint a
halálmadár. Ráébreszt, hogy a valóság elől nem lehet elbújni.
Nem
lehet elbújni, mert rám talál és felelősségre von!
Megkérdezi:
– Hol voltál, mikor szükség lett volna rád?!
Széthúzza
a függönyöket, kitárja az ablakom. – Ez a zaj! Kérlek, csukd be! A szagok, nem
bírom elviselni!
–
Íme, a valóság! A Te világod, ne búj el előle! – szól rám az értelem.
Tudom,
hogy nem lehet elbújni, nem méltó egy emberhez a nyálas vinnyogás, míg mások a
halállal néznek farkasszemet. A Sors mindenkinek kiosztotta a feladatát, amit
életében teljesítenie kell. Okkal születtünk a földre.
Elindulok,
megkeresem az ecsetet és a festékeim. Már tudom, hogy mi a dolgom, hogy mit
kell tennem. Szép nyugodtan kezdem átfesteni a szürke ólmos fényű eget
türkizkékre. És már festem a szivárványt, ami átíveli az egész Föld
feletti eget. Széttárom a karom, mélyen beszívom a reggeli friss levegőt, mosolygok.
És szétküldöm a világnak a bennem szunnyadó Szeretetet
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)